pont olyan

visszatértem ide
ahol éveim nagy részében éltem
sok minden megváltozott
apám meghalt két hónapja
így most én molyolok a ház körül
estefelé a kutyámmal
járom a dombokat
ugyanolyan csavargónak neveltem
amilyen én vagyok
őt a szagok vonzzák
engem a látvány az érzelmek
szinte csak neki beszélek
hogy apám hiánya mit jelent
amúgy szobámban üvölt a rakendroll
mint régen
hogy mindez menekülés
vagy az volt az
amikor beköltőztem a városba tíz éve
inkább hagyjuk
gyaloglás közben azon gondolkozom
annyi könyvet elolvastam
a pszichológiáról
szociológiáról
még sincs egy épkézláb kapcsolatom
perszer kifogás akad
valahogy nem megy nekem
az átlagos polgári élet
hol ezért
hol azért lógtam ki a sorból
emlékszem gyermekkoromban
évekig nem volt barátom
akkor nem zavart
legalább volt lehetőségem
rácsodálkozni dolgokra
most meg attól félek
vénségemre magamra maradok
a kutyáimmal a macskáimmal
fogok társalogni
és a szárazságtól repedezett
poros földúttal
amelyik pont olyan
mint a lelkem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-30 16:48:57
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-03 14:46:01