Barna T Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
17.
| 2026.07.04 23:52 | Simon Adri - szerki -- meo | ŐSZ NAGYMAROSON
|
| Válasz erre | Formai észrevételem: a serege – tengere rím számomra kissé lapos, mert kimondottan az azonos birtokos személyragos (/-jeles) végződés összecsengéséből jön létre, nem pedig a két szó valódi rímkapcsolatából. A többi rím rendben van, a vers egészéhez hasonlóan vállaltan hagyománytisztelő regiszterben mozog.
A "sikolt a fény, és meghal a vízen" kissé túlexponált még az egész impresszionista szín- és képkavalkádban is, és a mosolyogva intő levél negédes, ahogy a felragyogó gyümölcsök is. A túl explicit módon Ady versét idéző kezdősor sem szerencsés. Lehetne még ezzel dolgozni, mert jó alapanyag, ne add ilyen olcsón. | 16.
| 2026.07.04 23:37 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | ŐSZ NAGYMAROSON
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
A szöveg szinte hibátlanul hozza a 20. század eleji, nyugatos (főleg Kosztolányi és Tóth Árpád-féle) impresszionista tájköltészet hangulatát, képeit és dallamát.
Ez a vers annyira tökéletesen simul a hagyományba, hogy nekem hiányzik belőle az egyéni hang vagy a kortárs reflexió. Ha nem mondanád meg, ki írta, elhinném, hogy 1910-ben született a Nyugat első nemzedékének tollából.
Persze belekötni nem tudok, marad tersmészetesen.
Üdvözlettel: TZ | 15. 14.
| 2026.06.14 10:18 | Fűri Mária - szerki -- meo | ŐSZ NAGYMAROSON
|
| Válasz erre | Az ősz - nyár évszakváltás folyamat, ezt látom emberre - versre lefordítva, anélkül, hogy ez görcsös megfeleltetés lenne. A színpompás ősz büszkesége az első állapot. Harsány, vidám; egy tüntetés, egy erődemonstráció. A felszálló - leszálló ködtől halványuló ég a második. Itt is megjelenik a zászló, talán inkább fátyol az, de a költőnek valamiért fontos, hogy zászló legyen; maradjon hímnemű az ősz most, ebben a folyamatban. A vár és a korona még erőt sugall, de a fény már meghal a vízen. A harmadikban az évszakváltás megtörtént, békésen, természetes folyamatként, példamutatóan. Nem elmúlás, csak átmenet, ahol felragyog(hat)nak a csend gyümölcsei. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 13. 12.
| 2026.03.15 22:35 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | ŐSZ NAGYMAROSON
|
| Válasz erre | Sokkal konzervatívabb eszközökkel dolgozik, mint a többi feltöltött vers; kiszámítható rímelés, évszakok megszemélyesítése, a táj színeinek seregszemléje és az emberi sorshoz való kapcsolásuk metaforákkal, hasonlatokkal. Egyenként megnézve viszont egyetlen kép sem konvencionális, leszámítva az "aranyos fényt" talán, de az "aranyos fényben remeg lent a táj" összességében túl érzékletes ahhoz, hogy ez bántó legyen.
Az asszociációk világa- hadsereg, zászlók, sikoltás, halál, fegyvertelenség, megadás- az aktuális eseményekre érzékeny lírai ént sejtet, akinek minden megélést, minden észlelését át- és átjárja az embertársai sorsa iránt érzett aggodalom, ami már-már főszereplőjévé válik a versnek. Az ábrázolt érzelmi világ viszont korántsem egyoldalú, ellenáll az ilyen tendenciózus értelmezésnek; hiszen az ősz serege "pompás, hatalmas büszke", a hulló levél "mosolyogva int", meg aztán ott van a szép "felragyognak a csend gyümölcsei" sor is.
Mintha a lírai én ráöntené a háborús gondolatokkal terhelt belső világát a tájra, de az ahelyett, hogy elveszne a súlya alatt, saját fenségét és állandóságát kinyilvánítva, ha nem is megszelidítve és elviselhetővé téve, de saját bélyegét rányomva adja vissza azt. Az utolsó sorban teljesen lehetetlen elkülöníteni az ember várakozásait, csak a természet könyörtelen körforgása jelenik meg... ez a fajta kompozíció sokat bíz az olvasóra. Első olvasásra visszafogott újromantikus tájleírás, második olvasásra a társadalmi aggodalmak darabos kifejezése, amelyek számára csak ürügyül szolgál a táj, illetve projekciós felületként, de felsejlik harmadik réteg is, viszont ahhoz nem kap sok fogódzót az olvasó. | 11.
| 2026.03.12 19:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hologram
|
| Válasz erre | "Testemben romok ideje virágzik"- ez a sor a nyelv tágas régióiba kinyújtózva tudja átölelni az elmúlást, nagyon szép. Nem csapongó, el nem botló fokozással emelkedik a vers, mindenképpen marad. | 10. 9.
| 2026.03.10 22:51 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hajnali naplójegyzet
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Üdv nálunk!
Nagyon erős szöveg. Először zavart, hogy nincs tagolva, de rájöttem, hogy ez a naplójegyzetségéhez tartozik.
"A folyó melleit valaki kitakarta."-mondat szerintem lehetne még jobb, pl. így: "A folyó melle kitakarva." Fontos az, hogy "valaki" takarta ki?
A maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 8. 7. 6.
| 2026.03.10 17:47 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Hajnali naplójegyzet
|
| Válasz erre | A hajnal kórházfolyosói több, mint találó, de a haslövéses, fetrengő időt már kicsit túlzónak tartom, ahol pedig a fetrengő idő a hajnal kontextusában zseniális. Az utolsó két mondat nagyon mély jelentésrétegeket vonz be. Szép. | 5.
| 2026.03.10 17:01 | Siska Péter - szerki -- meo | TANKOK
|
| Válasz erre | Üdv a fedélzeten, Attila! Remélem, miharabb rendeződik a helyzeted! A versed egy erős metaforával nyit, a kert és a bántalmazott arc azonosítása szerintem kifejezetten hatásos, egyszerre jelenik meg benne a pusztítás helyszíne és a rend(ezettség) megsértése. Expresszív, kiáltványszerű a szöveg, ennek minden előnyével és hátrányával. A "csörömpölő felhők" jól rezonál a tankok zajával, mintegy kiterjeszti a pusztítás terét az égre, összeolvad a természeti és háborús szféra, a tipográfiailag is elkülönített zárás pedig szinte elvágja a verset. Nálam marad. | 4. 3. 2.
| 2026.03.10 16:50 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Hologram
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
a mintegy rétegről rétegre befele való haladás nekem nagyon tetszik, főként az, hogy ki is nyitja ezt egyfajta végtelen felé, ami szintén zárul.
Marad, köszönöm. | 1.
| 2026.03.10 15:35 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | TANKOK
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Köszönjük, hogy rendelkezésünkre bocsátottad a verseidet.
Tudni kell, hogy Barna T. Attila pár hónappal ezelőtt az utcára került. Mint költőt, régóta figyelemmel kísértem, mint embert, személyesen nem ismerem, de a Facebookon találkoztam néhány poszttal, amely felhívta rá a figyelmemet, hogy nagy bajban van. Egy időre eltűnt, nem találták, nem lehetett telefonon több hétig elérni, sajnos utcára került. Saját hajánál fogva, csak maga tudja kirángatni önmagát ebből a helyzetből, de a segítséget nem szeretném megtagadni tőle.
Addig is erőt, kitartást neked Attila! | 0 |
|
