Domanits András
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
7. 6.
| 2003.07.15 00:34 | Kengyel Judit -- megint válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Megjelenik versesköteted? ÁÁÁÁ, dejó! Majd valahogy el kell juttatnod hozzám!
Ja bocsi, szia! Elragadtak az indulatok...
Hát, feladtál nekem jó sok kérdést, megpróbálok válaszolni.
Az a helyzet, hogy nagyon sok minden vonz az írói pálya felé. 1: nem szeretem a munkabeosztásokat - akkor dolgozom, amikor kedvem van, és punktum.
2: Imádok írni. Ez valami születési rendellenesség nálam. :-)
3: Talán csak akkor érzem , hogy most valami értelmeset csinálok, amikor alkotok.
Verseket írogatok, már mióta írni tudok, de érdemben olyan egy éve.
A regény - hát az külön téma. Nem kell magyaráznom, mert budapesti vagy te is, hogy Rómaifürdõ környékén van egy hely - amit úgy neveznek: a Part ( kérlek, ne asszociálj Leonardo DiCaprióra) . Én az Óbudaiba járok, és ez a törzshelyünk, itt szoktunk szórakozni - ahol általában minden hétvégén megtalálható vagyok. A regény pedig errõl a helyrõl szól - á dehogy... Az önmagukat keresõ emberekrõl, a kapcsolatokról, arról, hogy mindenki ismer mindenkit, mégis semmit nem tudunk egymásról. Szól még arról, mi az igazság, amit saját magunknak sem vallunk be, szól a nagy szavakról érzelmek nélkül, a nagy érzelmekrõl szavak nélkül.
Ez most töményen hangzik... A legjobb lenne, ha küldenék egy szemelvényt belõle. És tudok is! Megnéztem a honlapodat, villám sebességgel kimentettem az írásokat, még nem olvastam el, de fogom. Majd küldök az e-mailedre, reszkess, és a többit majd ott.
Más. Van 2 új vers!
szió | 5.
| 2003.07.13 21:26 | Kengyel Judit -- válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Szió! Köszi a biztatást, jól esett:-) Nem hagyom abba az írást, ha akarnám, se tudnám.
Van olyan versed is, ami még nincs fenn? Nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Van valami bennük, ami megfog - nem tudom, mi. Áthatja õket a múlt esszenciája - ami visszahozhatatlan, te mégis visszahozod, mint egy elsárgult fénykép a múlt század elejérõl. Közelinek érzem, miközben tudom, hogy nem tér többé vissza. Olyasmi, mint az utolsó kívánság... Bocs, hogy így kielemezlek, kíváncsi vagyok, mit gondolsz igaznak, mit nem...
Aztán ne mondd nekem, hogy öreg vagy - csak az öreg, aki annak érzi magát. Fel a fejjel:-) Tényleg mindennek megvan az értelme, kezdve ott, hogy rábukkantam a versedre. Akár hiszed, akár nem, megváltoztatta az életemet. Most boldog vagyok, és sokat köszönhetek neked ebbõl.
Írj, ha tudsz, szia!
| 4.
| 2003.07.09 22:28 | Kengyel Judit -- Az illatod
|
Válasz erre
Előzmény | Mindjárt elbõgõm magam. NE!! Nem viccelek. Rosszkor, rossz idõben olvastam ezt a versedet. Az én lelkem van benne teljes egészében. Lehet, hogy ezen az oldalon nem is, de nálam bekerült a maradan-dok közé. Minden elismerésem. | 3.
| 2002.12.20 18:58 | Domanits András -- re:TONIO
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a bíztató szavakat! A verseket padig tényleg csak a jövõ osztályozhatja mulandó, vagy maradandó kategóriákba. Minden esetre köszönöm!
DAL | 2.
| 2002.12.19 21:10 | TONIO -- Síneken
|
Válasz erre
Előzmény | Szerintem nem a mulan-dok közt lenne a helye, de majd az idõ eldönti, hogy melyik versek a maradan-dok. Csak így tovább! Baráti üdvözlettel:
TONIO | 1. 0 |
|
