Dénes Mónika
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4.
| 2009.09.23 21:29 | Ildikó -- Bennem lakó sorok /javított/
|
| Válasz erre | Kedves Tamás!
Érdemes idejönni, ilyen kritikákat olvasni, ahogy végigvezeti a szerzõt , következetesen, türelmesen magyaráz, tanít, és összefoglal.
Nekem tetszik.
| 3.
| 2009.09.23 13:48 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Javított
|
| Válasz erre | Igen, Mónika, ebben valóban eltévedt. És valóban az sms-ben, a "rövid szöveges üzenetekben" (valami ilyesmit jelent az sms lényege szerint). A vers és az sms nagyon kínálja magát: mindkettõ szerkesztett, rövid, határos üzenet. Egy sms azonban mindig sms marad, mert az sms mindig üzenet, a vers meg mindig több, mint üzenet. "Valamilyen" üzenet. Az sms praktikus, ezért gyakran kihagyásokkal dolgozik. A vers elsõsorban nem praktikus, ezért kihagyásokkal is dolgozhat.
Tudom, persze, hogy a verse nem sms. De sms-jellegû. És vers-jellegû.
Vegyük sorra:
jól indít, a "mestes vagyok" alkalmas felütésnek. Talán még a "kevert" is belefér, de hiányérzet marad bennünk a harmadik sor után, ott ugyanis már illene összevonni, egybeértelmezni ezt a két jelzõt. Az ember hevesen keresgél: mi lehet az, ami mentes és kevert lehet egyszerre. Szénsavmentes, igen, de szénsav-kavart...? Lehet, hogy itt két dologról van szó. A "száraz" hiába kapcsolódik a talajhoz, az elõbbi két jelzett nélküli jelzõ miatt kitüntetettebbé válik, s feltételezett társtalanságában asszociálunk pl. a martinire (más másra). Ez az asszociáció azonban egyre messzebb sodorja egymástól a hiányokat -- csak egy dologban gondoljuk biztosnak magunkat: valami italról van szó.
És ezek után a zárójeles rész kifejezett bosszantásnak tûnik: igen, kéne valamibe kapaszkodni, de nekünk nincs mibe. Persze, ott a "talaj" a harmadik sorban, de mi kapaszkodik a talajba? A gyökér. Mi lehet a gyökér, az ital, a szénsavas, száraz jelentéshalmazok közös metszete? Passz, legalábbis én passzolom.
Némi reményt ad az ismételt nekiveselkedés (persze, szívem szerint már valami szépségnek jobban örülnék a versben, metaforának, bárminek, de elfogadom, hogy az eszemre akar hatni a vers továbbra is, pedig az már eddig meg lett csalva, zaklatva van). Még érteni vélem, mit jelent elhitetni a betûkkel a "mentességet" (elfogulatlannak lenni?), de amikor a csoki bejön a képbe, feladom.
És mintha a vers is feladná: felsorolásba kezd. Szénsavas, alkoholos, sunyi. A sunyi megint valami új jelzettet feltételez, hoz be. De az ív, a poén, akármi még mindig nem zárul be, félkörök vagy negyedívek sorozata eddig a vers. Koffein. Teljes a tanácstalanság.
És az utolsó sor már nem egy vers zárlatának, hanem egy dokumentált kudarc utolsó vallomásának tûnik. A lírai gesztus inkább ennek a kudarcnak a tálalásában található, nem magában a versben.
Ez is lehetne egyébként fontos és jó, de a csalódottságérzést, a hiányt nem pótolja -- tehát inkább azt érzem, hogy nem sikerült a vers, mint azt, hogy mondott, mutatott valami újat.
Talán illene valami egy mondatos összegzést a végére írnom, s talán tudok is: a vers nem feltétlenül okosság, sõt, többnyire "csak" szépség. S az okosság szépsége nehéz rajztechnika, s nagyon el kell sajátítani, hogy ne a technikai legyen benne hangsúlyos, hanem mégis, minden az ész minden egy-éjszakás kalandja után maradjon a "szépség".
jt | 2.
| 2009.09.22 22:11 | Dénes Mónika -- re: meo-üzenet | Bennem lakó sorok
|
| Válasz erre | Természetesen nem random:)
De az olvasó számára valóban közelebb kellett volna hoznom a sorokat.
Mindenesetre köszönöm a kritikát, jogos. | 1.
| 2009.07.28 17:17 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Bennem lakó sorok
|
| Válasz erre | Kevés a fogódzó számomra ebben a versben. Így nehéz eldönteni, van-e valami mögöttes íve a szövegnek, avagy csak lírainak szánt blöffrõl van szó - a kicsit esetlen cím sajnos érv az utóbbi olvasat mellett. Persze, feltételezem, nincs okom mást feltételeznem, hogy a szerzõ szándékosan állította össze így a szöveget, s pontos ismeretével bír a vers mögött kitapintható ívnek, azonban ezt kicsit megfoghatóbbá kellene tenni az olvasók számára is. Nehéz eltalálni, általában, a kimondás és az elhallgatás kívánatos egyensúlyát-együttállását, a költészet errõl az aránykeresésrõl is szól. Ezért tanácsolom ezúttal, ha fontos ez a szöveg a szerzõnek, a megfontolt közelítést az olvasó felé; s természetesen nem a banalitás szükségességérõl beszélek. | 0 |
|
