Egyed Farkas
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
8.
| 2010.09.27 14:33 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Hűség
|
| Válasz erre | Kedves Farkas! Kettős érzések vannak bennem a verseddel kapcsolatban: egyrészt jól faragod a szavakat, ügyesen szerkesztett szöveg ez, másrészt marad bennem egy kis űr a szöveg befogadni próbálása után. tulajdonképpen kiről, miről is beszél a szerző? Mintha focimeccsen egy technikás cselsorozat után otthagyná a labdát a gólvonal környékén a csatár, ahelyett, hogy finoman elgurítva a kapus mellett, megszerezné az újabb találatot. Persze izgalmas dolog a zsonglőrködés, de mondanék itt egy mondatot, amivel valószínűleg sokan vitába szállnának: a költészetben is többet számítanak a gólok, mint a szép játék. De szép játék nélkül sincs eredményes költészet. Túl sokat ködösít ez a szöveg, mű-köd ez, nem működik ez, még akkor sem, ha modern füstgép csinálja. (Az utolsó két mondatnál feleslegesnek érzem a második "akkor" szerepét. És mi az a "főleges"?) Bevallom, nem boldogulok ezzel a szöveggel. Próbálom megragadni, de nem megy. És ezt a szöveg hibájának érzem, nem a magaménak, elnézést. | 7.
| 2010.08.17 18:04 | Kántás Balázs - szerki -- meo | A f?ld a v?zbe, a v?z a t?zbe:
|
| Válasz erre | Kedves Farkas,
Ezzel a verssel bizony-bizony nincs könnyű dolgom. Le kell szögeznem, hogy okvetlenül érdekes, nem dilettáns alkotásról van szó. A szöveg kevés szót használ, azokat viszont meglehetősen jól, fegyelmezetten. Ennek ellenére mintha mégis valahogy kevés lenne a fogódzó a teljes értelmezéshez. A kezdő állítások jók, pozicionálják a verset. De ki az, akiről voltaképpen szó van? Általánosságban az emberről, a költőről, vagy valaki specifikusabb személyről? Mire utal a hetedik borda - persze lehet, hogy az én műveltségem hiányos, és nem ismerek fel egy intertextuális idézetet -, s voltaképpen ki az, aki nem ért meg mit? Én itt még gondolkoznék, árnyalnék egy kicsit, a szövegben mindenképpen rejlenek bizonyos poétikai lehetőségek...
Kántás Balázs | 6.
| 2010.08.17 14:36 | Izsó Zita -- versek
|
| Válasz erre | (több versről is írnék)
1. A teste a szelleme-
Kifejezetten tetszik a vers eleje-
"A félreértések városában keresek munkát.
Megkergetem a majmokat vagy elfutok előlük, mindegy."
Bajtai András pár sorának hangulata jut róla eszembe ("Egy utolsó, nagy visszatérésről beszélnek ebben/
a lassan kihaló városban, senki sem tudja biztosan, hogy/
antilopok vagy bölények bújtak-e el a közeli erdőben...")
Csak azt nem értem, ilyen jó kezdés után miért nem épül fel ez a város ebben a versben?
A szöveg második felében csak az önsajnálat jelenik meg, ami ebben az állapotában nem elég cselekvő ahhoz, hogy költői képeket, eszközöket, konkrétan verset tudjon magára ölteni.
Nagyon örülnék, ha az első két sorból kiindulva, magát a várost gondolná tovább képileg, s elhagyná a túl direkt, túl konkrét, lapos kijelentéseket.
(pl. mellőzhetné az ilyen sorokat- "Közös a félelem, nem ér a halállal véget.")
(talán ezáltal lehetne kevesebb a versben a Balázs által említett üresjárat.)
2. Megint hiába-
Összességében tetszik.
Két dolgon változtatnék-
A "nos? mesebéli, mint a sátán"-részt én kivenném, nekem itt túl sok.
A vers második felében pedig a
"... Megszoktuk egy
mást, nincs semmi rendben, látszólag ez kimondható."
helyett én azt írnám, hogy
"... Megszoktuk egy
mást, minden rendben. ..."
hiszen a rendetlenség, zavar már mindenképp izgalom, semmiképp sem békés megszokás.
| 5.
| 2010.08.16 18:21 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | A teste a szelleme
|
| Válasz erre | Hogy valakinek a teste legyen a szelleme, elég paradox. Mindazonáltal ez a vers hitelesen, viszonylag letisztult hangon szólal meg, csak az ilyen üresjáratok nem kellenének bele: "Amikor veled találkozom
vagy bárkivel, összeszorul a gyomrom. Csodálkozom, hogy létezel, botorkálsz te is, mintha a fényből zuhantál volna, az arcod szomorú." Azt javasolnám, ebbe az eredeti irányba menjen el, mint a zárlat: "A föld, a tűz, a víz, a levegő ötödik elemmé, szarrá alakul. Nem tehetek
mást, nézem a kirakatokat. Ha lenne sok pénzem, legalább
élni tudnék, ebben egészen biztos vagyok." Higgye el, jobb lesz a vers, ha törli az üresjáratokat, nem keni el a sorokat, hanem az eredetiségre törekszik...
Kántás Balázs | 4.
| 2010.04.29 11:04 | viga -- Gomba eb?dre
|
| Válasz erre | én sem tartom túl jó címnek, habár nemcsak a bolond-, hanem a mérges gomba is eszembe juthat róla, ettõl függetlenül vagy épp ezért mégiscsak gombasztikus.
a forró olajat még értem (mondjuk az olajra lépni értelmében), a szétvágott „minek” sorvégi tagja talán kérdés (hiszen ha jól értem, egy megidézett párbeszédet olvasok), vagyis akkor kábé: ’olajra akarsz lépni, mi?, ebbe belefér még a forró (lásd sütés, illetve a láb alatt a föld). a „-nek is kéne” már zavarosabb, bár találok egy „nek foglyát” késõbb, ez viszont még nem igazolja. talán a … (valaki)-„nek is kéne” hiánya, illetve akkor: mi kéne nek(i)? valóban zavarosnak tûnik. a „hirtelen” valószínûleg valamiféle kvázi, nem verbális, indulatból fakadó akció (mondjuk egy pofon?). ettõl függetlenül ezt a verset zárlatosnak érzem, de nincsen rá biztosítékom.
| 3.
| 2010.04.28 17:47 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Gomba eb?dre
|
| Válasz erre | Ez tetszik, ez a minimál tragédia. Viszont a gomba ebédre nem túl jó cím. Még akkor sem, ha a bolond szóval összepároztatva kiad valamit. De sajnos ennyi még nem indokolná a címet. A cím pedig nagyon fontos.
Továbbá itt is érzek némi zavart. Ez a rész átgondolandó.
"Forró olaj, mi
nek is kéne. Hirtelen."
| 2. 1.
| 2010.04.28 09:13 | lengyel attila -- A teste a szelleme
|
| Válasz erre | Az életed idejét, módját megadod.
Közös a félelem, ami nem ér a halállal véget. A föld, a tûz,
a víz, a levegõ ötödik elemmé, szarrá alakul.
-------------------
Hm, picit nagyot akar mondani, a sor a halálról, merthát ki a fsz tudja mi ér véget vele, a szaros rész szintén, de most nem trágár-bölcselkedve. Nem kap pofán a szar, az a bajom, és mintha annyira bölcs sem lenne.
De ezt leszámítva viszont izgalmas. | | A fenti posztra érkezett válaszok: lengyel attila | 0 |
|
