DOKK - Fazekas Dániel

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!

2009.10.22 13:23

Dokk Szerki -- meo-üzenet | Primitívfüggvény

Nagyon széttart ez a vers - mintha nem tudna dönteni az egy pillanatba sûrített állapotjelentés (ilyen benyomást tesz az eleje) és a lazább, történetmesélõsebb hangütés (ilyen a java része aztán) között. Ez a strukturális törés mindenesetre árulkodó jel a mélyebb koncepció hiányára nézvést. Tûnhet esetleg úgy, hogy a kifejezés talán a túlzott tudatosságot, csináltságot kéri számon a versen, holott errõl szó sincsen: a vers belsõ feszítõerejét hiányolom, ez pedig nem feltétlenül tudatos megfontolások alapján ültethetõ egy szövegbe.
Amúgy is mintha elkent volna a szöveg, kevés a határozott kontúr. Sok a pontatlan megfogalmazás - egy nagyon jellemzõ példa erre a következõ sor: "õrült szavakat suttogott fülembe ezernyi vágy". Érteni véljük, hogy a versírói hevület íratta ezt a sort. Ám számunkra elég nehézkesen dekódolható, mit is érzett pontosan a vers lírai énje - ugyanis az "õrült" szó elég széles jelentéssel bír, és nagyon sokszor, nagyon sok esetben használjük a mindennapi kommunikációban is, azaz sematikussá kopott már - emiatt aztán kevéssé alkalmas arra, hogy a rögzített szituáció egyedi vonásait föltárja. Ugyanez igaz az "ezernyi vágy"-gyal is. Olyan sokat mondhat, hogy végül nem mond szinte semmit.
De ugyanezt a kontúrtalanságot-koncepciótlanságot sugallják az ötletszerûen felbukkanó, kajla rímek is (vonalon/ablakon, ablakom/buszon stb.).
Akadnak aztán viszonylag póztalanabb, tiszta részek is, amelyekre érdemes odafigyelni már most is, ha másért nem, akkor azért, mert jobb versanyagok ígéretét hordozzák:
"egy leányzó elsiet
összefogja fontos filctollait"
"várni
a megkezdett étel felett
a konyha csendjében"
Sokkal közelebb érzem magamhoz az effajta sorokat, mint az "ezernyi vágy"-jellegûeket. Letisztultabb, belsõségesebb a kifejezésmód, és a vers alanyi hangütéséhez ez szerintem jobban is passzol.
A cím alapján amúgy kíváncsi voltam, mit kezd a szerzõ a primitív függvénnyel - kicsit ötletszerû ennek a motívumnak a felbukkanása is, többet ki lehetne hozni belõle, azt hiszem. Viszont eszembe jutott egy nemrég olvasott aforizma-szerûség: a deriválás olyan, mint amikor kinyomjuk a fogkrémet a tubusból, az integráláskor pedig mintha megpróbálnánk visszanyomkodni. De ez már nem tartozik a tárgyhoz.