Jagos István RóbertJagos István Róbert költőnek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
9.
| 2016.01.31 21:06 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | A szerelem
|
| Válasz erre | Kedves István!
Ez a vers pont a feléig kiváló. Annyira élveztem addig az olvasást, hogy már-már zenét képzeltem hozzá és valami Tim Burton animációt. Aztán a vers második felét szörnyű csalódásként éltem meg. Ettől a két sortól megfájdult a szemem:
"A szomjan halók éneke,
halálba menetelők dala."
Nem tudom mit írjak. Szomorú vagyok és sajnálom, hogy nem folytatta a varázslatot amibe belekezdett.
Üdvözlettel:
Márk | 8.
| 2012.09.04 13:12 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | A parton
|
| Válasz erre | Költői és vers, de tele van közhelyekkel és giccses elemekkel. A szerző elmerül a munkában, és örül, mikor kész van, az alkotás öröme és eredménye jó érzéssel tölti el. Azonban egy gyakorlottabb versolvasó ingerküszöbének ez így kevés. Eredetibb, találóbb, pontosabb képek, hasonlatok kellenének. Van érzéke az íráshoz, de gyökeres változásokra lenne szükség. Már száz éve is írtak ennél modernebbeket. | 7.
| 2012.06.29 17:18 | Janáky Marianna -- úgy akarom
|
| Válasz erre | Nekem ez tetszik.
Én könnyedén kitettem a vesszőket, pontokat. Azt hiszem, a központozás ennél a versnél sokat segítene az olvasónak, hogy megérezze, amit mondani akartál. | 6.
| 2012.06.29 12:01 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | úgy akarom
|
| Válasz erre | kezembe fognám a semmit
és kiröptetném az ablakon
hogy a jövőben emlékezzen rám"-ebben a három sorban van erő, talán lehetne belőle verset írni. A többi erőlködés még, inkább szándék. | 5. 4.
| 2012.05.28 19:29 | Nagypál István - szerki -- meo | úgy akarom
|
| Válasz erre | Nagyot akar mondani, de beleesik a saját hibájába. Sajnos fogható tartalmat nem hordoz a szöveg, frázisokban beszél, eseménytelenül, történés nélkül. Filozofálásnak álcázott én-keresés. Persze, ez nem is baj. | 3. 2. 1.
| 2009.08.01 11:15 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Ki vagyok Én?
|
| Válasz erre | Fontos kérdések, persze, a szöveg által feltettek. Viszont tipikusan nem azok a kérdések, amiket manapság érdemes versbe írni, ha tekintettel akarunk lenni majdani olvasóinkra is.
"Ki vagyok én?"
Ez a felütés egy sokkal erõsebb verset is tönkre tudna tenni, mint ami utána következik. Ráadásul közvetlenül utána az a válasz jön, ami naponta kismilliószor hangzik el kamaszok, felnõttek szájából trolibuszon, metrón, villamoson, szobák sötétjében stb.: "Néha már én sem tudom." Ez az egy gondolati panel, modorosság magában (meg merem kockáztatni a kijelentést) erõs gátját képezheti mindenfajta önfeltárásnak, mert sokkal többet fed el önmagunkból, mint ami megnyerhetõ a válasz bizonytalanságában rejlõ látszólagos õszinteséggel. Szellemi lustaságra nevel, mert egyfelõl magától értetõdõt állít, másfelõl az állítás a benne foglalt önfelmentõ jelleg miatt a magunk felé irányuló gondolkodás pozícióira tör. S mindamellett esztétikai értéke (versbéli haszna) elenyészõen csekély.
Összességében ez a szöveg, rögzítsen bár mégoly fontos, s nem lebecsülendõ mértékû személyes dilemmákat, nem képes élményt nyújtani versként, sajnos; az eddieken túl csak egyetlen megfogalmazásra hívnám fel a figyelmet: "Lét-közelséged / vágyat ébreszt titokban." Ha lehántjuk e két sorról a szándékolt költõiség mázát (lét-közelség, titok, vágy), akkor egészen szép és egyszerû gondolatot kapunk, ami akár gyökere lehetne egy szép versnek. | 0 |
|
