Juhász Zoltán
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
48.
| 2026.10.25 21:25 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | "Lelkem, ki a halott?" (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán!
Ez a lehetőség bennem is felmerült, csakhogy a lírai én sem előtte, sem utána nem jelenik meg a versben, esetleg a "ránk ereszkedett az alkony"-ból a "ránk". Ezért a "felelnék"-et T/3-ban olvastam (hiszen a "felelik" feltételes módja E/1-ben és T/3-ban megegyezik).
Így viszont a nénik ábrázolása sablonosabbnak érződik, a befejezés pedig indokolatlannak, illetve a maró szatirikussága nem nyer elegendő magyarázatot a felvezetésben. Mindenesetre köszönöm a magyarázatot. | 47. 46.
| 2026.10.25 14:54 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | "Lelkem, ki a halott?" (jav.)
|
| Válasz erre | Bizonyos értelemben túl követhető, bizonyos értelemben nem követhető. Most akkor azt montdák a nénikék, hogy "„Lelkem, ki a halott?/ Csak azért kérdezem,/ mert ha közeli rokon,/ a családi sírokon/ elég virág maradt.”" vagy pedig azt, hogy "„Én vagyok az,/ ki az életben ragadt.”"? A kettő kijelentésük között a Halál bemutatkozik nekik? Mindez összemosódik, de a drámai alap mindeközben megszokott és konvencionális.
E szerint sem a teljes egészében ritualizálódott, kiüresedettnek tűnő viszonyulás először, sem pedig a megdöbbentően félelem nélküli szembenézés másodszor nem fér a hétköznapi ember szemébe: az első pózukban talán megveti az idős asszonyokat, a második pózukban talán isteníti őket; mindkét esetben a halál közelségének nevelését kellene csak elismernie pedig. Az utolsó versszak viszont nem engedi még ezt sem kibontani, valóban hatásvadász jelenetben oldja fel az egyébként elgondolkodtató verset. Én is múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: zsoft69@gmail.com | 45.
| 2026.10.24 19:55 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | "Lelkem, ki a halott?" (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
Valóban tisztított rajta az előzőhöz képest, de én a végét még így is hatásvadásznak érzem. Sőt, a vers mondanivalója számomra épp a közepe. Ha közeli a rokon, van még virág a családi sírokon. Ez a kíméletlen funkcionalista gondolkodás a sokat megélt parasztasszonytól.
Üdvözlettel: TZ | 44.
| 2026.10.18 14:04 | Fűri Mária - szerki -- meo | Kivagyok...
|
| Válasz erre | Ez sokkal ígéretesebb vers, mint amit eddig Öntől olvastam. Ugyanakkor, Mátyáshoz hasonlóan két lehetséges versnek látom, külön kellene szerkeszteni két új szöveget, az első és második részből, két új gondolatmenettel. | 43.
| 2026.10.17 10:23 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kivagyok...
|
| Válasz erre | Az első két sor nagyon bizonytalanul truvájkodna, nem feltétlenül jelent erős kezdést, azonban a "mosott szóbélbe töltött/ hurka - gondolat" kifejezetten megragadó, és a szerkezete jó értelembe 'szépversesnek' nevezhető. Csakhogy nem kapcsolódik eléggé a környezetéhez. Az utolsó versszakra rajzolódik ki csak igazán a vershelyzet, a betegség, de egy szemvillanás alatt a "Az orvosságok hegyén túl/ de a tünetmentességen innen"- nem értem, miért nem ez lett a verskezdet? Egészen máshogy esnének utána a második és harmadik versszakok, amiket most nem tud hová tenni az olvasó (legalábbis én).
Ezt kellene szerintem újrahasznosítani és (talán más versben) a "mosott szóbélbe töltött/ hurka - gondolat"-ot; és addig, amíg nem sikerül teljesen egyetemes és rétegzett megállapításokat tenni előtte, nem a vers végére hagyni a vershelyzet kifejtését, hanem szépen deákosan az elején megejteni. Múlikkal szavazok. | 42.
| 2026.10.13 00:01 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Nyelvikísérlet-trilógia, I.rész -
|
| Válasz erre | Ellet engem e kellet, kell-e ellenem? Meztelen lelkeket nem lehet e versben, de elfedem. Szeretem, szenderegnem kellene. Egyenetlen leptem-e el? Elveszem-e fegyverem? Felteszem temetetlen tengeren e nemes szerkezet nem lehet. Termelem. De lesz-e tengerem; lehet-e ezt ellenem? Elteszem, elfedem e nemes szerkezetet. Nem lehet, mert nem szeret. | 41. 40.
| 2026.10.12 21:40 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nyelvikísérlet-trilógia, III.rész
|
| Válasz erre | Viszont itt már forma és tartalom nagyon is konvergálni látszik egymás felé, a szöveg témájává teszi a komolyság és komolytalanság ütközését, és a harmadik versszakban kiábrázolja, hogy bolond társadalomban, amely uralkodó törvényévé a rögeszmét teszi, a "bohóc" képviseli a normalitást; ebben a feje tetejére állított világban pedig minden létjogosultsága megvan a látszólag komolyanvehetetlen poétikának. Ez a szöveg jóval többet fog, mint amennyit markol, de azért lényegesen nem tud verssé válni. | 39.
| 2026.10.12 21:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nyelvikísérlet-trilógia, II. rész
|
| Válasz erre | Az első sor nem erőltetett, kicsit népdalos igazából, aztán a "fájdalmának lángja vájta/ halhatatlanságba." ponton töri meg igazán a forma a tartalmat. Nagyon érdekes egy nyelvkísérlet-trilógiában ilyen súlyosabb témát olvasni, az expresszionizmus legabszurdabban túlfeszített kísérletezését idézi, ahol a komolyság teljét nevetségben próbálják ábrázolni, mint ahogyan William Blake szerint a "A bánat telje nevet, az öröm telje sír." Sokszor idézem, ha ilyen megoldásokat olvasok (melyek közül eddig itt a dokkon egyiket sem találtam sem igazán szándékosnak, sem pedig sikerültnek) Gustav Mahler jellegzetes stílusát, mely, bár nem irodalom, minden művészeti ágra átültethető példaként dolgozta ki a komolyság komolytalan eszközök általi továbbvitelét, egyszersmind a naiv és reflektált találkozásának egyfajta megoldását; az ő zenéjét mintául vevő elemzési keretben lehetne még a legtöbbre értékelni ezt a verset. De összességében nyilván a kísérleti jelleg határozza meg. | 38.
| 2026.10.12 21:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nyelvikísérlet-trilógia, I.rész -
|
| Válasz erre | Nem lehet ezzel messzebbre menned, mert felesleges rejtjelezned e-vel, melyeket megfesthetsz szebben. Eme e-s verseket egyre veszem: gyermekversben lehet veretes, de egyebekben nem, esetleg kellemetlen esetleges szerepekben szelesebb, terjedelmesebb keretben. | 37.
| 2026.10.11 20:08 | B. Dezső - szerki -- meo | A felnőtt fiunkról
|
| Válasz erre | Alapvetően kedves, szimpatikus alkotás, otthoni ajándéknak is kiváló, való igaz, hogy megszokott elemekből építkezik, tehát nem tűz ki nagy célokat, és azokat többé-kevésbé meg is valósítja. A második versszak mestergerenda-hasonlata a vers legértékesebb poétikai eleme, ahol még a metrikai szaggatottságnak is helye van, bár az "ott áll vésve / lelke mélye / legrejtettebb fényzugában..." kicsit mesterkélt megfogalmazás, nem rossz, de lehetne simábban is. | 36. 35.
| 2026.10.10 19:36 | Siska Péter - szerki -- meo | A felnőtt fiunkról
|
| Válasz erre | Ennek a szövegnek a személyes anyagát még nem sikerült verssé alakítani, már a cím kijelöli az érzelmi ketetet, a versszöveg pedig a téma eszköztárának szokásos elemeiből építkezik. A "hajtogatásban" érzek lehetőséget, talán egy konkrét jelenetbe ágyazva közelíteném meg a témát. | 34.
| 2026.10.10 18:42 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Közlekedünk
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
A „születsz, élsz, halsz” fordulat valóban a magyar irodalom egyik leginkább elkoptatott, ready-made közhelye.
A vers akkor válna igazán erőssé, ha ezt a banális kijelentést egyedi, megfigyelésekkel helyettesítené, amelyekből az olvasó magától is megérezné az egzisztenciális szorongást.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 33.
| 2026.10.07 16:40 | zsoft69@gmail.com -- re: meo | "Lelkem, ki a halott?"
|
Válasz erre
Előzmény |
Tisztelt szerkesztő.
Az "ilyedten" kapitális helyesírási hibát én is észrevettem, de nem tudtam módosítani a már feltöltött változatot. Nagyon sajnálom. Hiába próbáltam a DOKKolás - Szövegmódosítás cimke alatt, a vers nem vált módosíthatóvá. Mégegyszer, sajnálom. | 32.
| 2026.10.07 15:29 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | "Lelkem, ki a halott?"
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
A vers sajnos telis-tele van bántóan elcsépelt, hatásvadász klisékkel.
Míg a nénikék rideg, praktikus kérdésfeltevése remek drámai mag lehetne, a szöveg pillanatok alatt komolytalanná válik a döccenő rímek, az olyan nyelvtani hibák, mint az „ilyedten”, és az utolsó versszak teátrális, túlzó ordítozása miatt.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: zsoft69@gmail.com | 31.
| 2026.10.06 20:16 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Tavasz
|
| Válasz erre | Ezt a "szekér angyalt" leginkább Vajda Lajos vagy esetleg Kondor Béla grafikáinak világában tudnám elképzelni, akként nem igazán illik abba a pasztelszínűbb sturm und drang hangoltságú zengedezésbe, ami a vers többi részét jellemzi. A tavasz pár vonásos megidézése után dominánssá válik egy rendkívül tudatos, bizonyos értelemben kérlelhetetlenül lényegretörő hangnem; a vers az élet forrásának magyarázatát, mintegy az élet értelmét megteszi főszereplőnek, és felvázol néhány hozzáállást ehhez.
Ez így elég sarkos megoldás, egy "tavasz" című műtől nem várnak az olvasók ilyen intellektualitást; természetesen nem elképzelhetetlen mégsem az elegy, igen szép hagyománya van neki a Sturm und Drangban, Goethe és Schiller költészetében; a leginkább ajánlom tanulmányozni Schiller 'Séta' című költeményét, nagyon hasznos lehet ezeknek a motívumoknak újbóli feldolgozását illetően. Nomeg ha van hozzá kedv és idő, Schiller esszéjét a 'Naiv és szentimentális költészetről' is ajánlom, a világ egyik, ha nem a legjobb esztétikai műve (mivel az esztétika mint olyan keletkezésének és hőskorának problémáival néz szembe), nem túlságosan hosszú és fent van magyarul a világhálón.
Itt sajnos zavaró, hogy a gondolatiság, bármennyire is legyen lényegretörő, azáltal, hogy elég bevett, konvencionális irányból közelíti meg a dolgokat- alapvetésnek vesz olyasmit, hogy az életnek forrása kell legyen, a forrásnak magyarázata kell legyen, és ezek így hierarchikusan rendkívül fontos, a kontrollal és a halhatatlansággal összefüggő dolgok- és ezeknek az összefüggésmezőjére nem tekint rá felülről, ahogyan azt a művészettől várhatjuk, hanem a gondolati labirintust úgymond elszenvedi, irányjelző tábláinak utasításait végrehajtja, nem olyan erős. Érdekes viszont a "menedékem az alázat", ebben éppenséggel megvan az a perspektíva, ami felszabadító, tanulságos és gyönyörködtető hatású is- elismerteti az emberrel, hogy a sokat magasztalt alázat bizony időnként gyávaságból származik, annak álruhája, stb., kis nietzscheánus morál-genealógiai portya. Az ezt követő "vak reményem/ súlyos csendje/ csak a látszat." viszont pusztán megismétli ennek a lényegét, nyelvzeneileg jól hangzik, ám tartalmilag derivatív.
Az utolsó versszak "megbékélését", a vágy "felélését" pedig jobban ki lehetne bontani. Rendkívül alapvető témákat tárgyal a vers, ő maga kimondja, hogy itt a dolgok velejébe akar tapintani, de éppen ezáltal hatalmas felelősséget vállal magára; a már fentebb ajánlott 'Naiv és szentimentális költészetről' írt esszéjében fejti ki Schiller azt a rendkívül fontos gondolatot, hogy minden költői állítás érvényessége, mélysége fordítottan arányos az általánosságával (vesd össze: "Belterjében veszt, hogyha szétterül"). Múlikkal szavazok. | 30.
| 2026.10.04 21:27 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Magányos gondolatok a magányról
|
| Válasz erre | Az "atomtávolságok" tényleg érdekes. Az atomok alapvetően nem érintkeznek, a mezejük miatt tudnak a dolgok egymásnak "ütközni", az messzire eltartja őket egymástól, ezeken belül maguk az atomok elenyészően aprók. Az 'atomizált' társadalmi lét meglepően ki nem aknázott képe ez. Egyébként úgy érzem, a szép dalszerű sodrás néhol logikátlanságra, vagy azzal rokon hangsúlyeltolódásra vezet- pl. a "képmutatás" meg az "önámítás" nagyon közel vannak egymáshoz, az egyiket a másikba temetni olyan, mint lyukat ásni egy talicska földnek... arra pedig, hogy a "vonzalom csupán/ szemtelen lopás" múlóan /sem/ "megoldás" a test, mert hát nem éppen magán a testen keresztül, testiségben-testiekben zajlik ez a szemtelen lopkodás? Inkább arról szoktak beszélni, hogy ami "múló megoldás" arra, hogy szerelemnek mutassák be a telhetetlenkedő szenvedélyt, az éppen a szellemi-lelki egymásra hangoltság, plátói vonzalom illúziója, a hírhedett "eszmények egyezése", amit a feleséggyilkos olyannyira kinevet Tolsztoj 'Kreutzer- Szonátájában'. Múlikkal szavazok. | 29.
| 2026.10.03 22:04 | Siska Péter - szerki -- meo | Évszakok az életünkben
|
| Válasz erre | A cím után valóban nem éri meglepetés az olvasót, az évszakszimbolika már rögzült elemeiből építkezik ez a szöveg. Van benne szerkezeti lehetőség, az én láttam/látom/látni fogom hármasa, de az ív nagyon kiszámítható, pátoszos hangon szól, konvencionális képeket használ mindhárom. A tó is kompozíciós eszköz lehetne, de a "pillejég" és a "jéggel borított" nem igazán hoz létre semmi újat. Én elvetném ezeket a kézenfekvő paneleket, más, személyesebb, invenciózusabb képekkel kísérleteznék. | 28.
| 2026.10.02 18:51 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Évszakok az életünkben
|
| Válasz erre | Mondhatnánk, hogy a cím "nem sok jót ígér", mert az "évszakok az életünkben" egy nagyon-nagyon bejáratott toposz- kaptafa, amit a költői mesterség teljes eszköztárának virtuóz birtoklása mellett is balvégzetű merészség ostromolni. Másrészt ennek a toposznak az ilyen explicit, kendőzetlen megragadása mégiscsak ígér valamilyen újszerű nézőpontot, szikár, letisztult távlatot és reflexiót. Sajnos ezt az ígéretet a vers már a kezdetén elhajtja, nagyon pátosztelten zengedezik, túl sok szépséget és magasztosságot próbál megragadni a megszokott fogantyúikkal: "angyal", "szelidített hajnalok", "feléledő élet". A jég alatt alvó tó már érdekesebb, hangulatosabb és egyedibb ráfogás.
Az egyik korábbi meómban megjegyeztem, hogy a ránc motívuma nagyon termékeny forrása ennek a versvilágnak; itt is megjelenik, ez indítja a második versszakot, itt kevésbé eredeti feldolgozásban. Kár, hogy nem sikerült igazán összekapcsolni az arcra vonatkoztatott évszaktoposzokkal- az idő által belekarcolt jel képiségében távol esik az "ősz színétől" és a "közelgő tél" megjelenése nem világos ebben a képi világban. Lásd pl. Petőfinél a 'Szeptember végén' első versszakában a "De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,/ A tél dere már megüté fejemet" tökéletes következetességében és látszólag erőlködésmentes folyékonyságában lenyűgözően elegáns és felemelő kapcsolatot teremt, az "ősz" haj fehérsége került megfeleltetésre a téli dérrel.
Az utolsó versszak a másodikhoz képest csak túlmagyaráz, illetve ismétel, hangulatában lezárásszerű, de nem mond újat, ezáltal redundáns. Múlikkal szavazok. | 27. 26.
| 2026.10.01 12:20 | Fűri Mária - szerki -- re
|
| Válasz erre | Kedves Zoltán!
Én is múlikka szavaztam. Érdemes lenne megnézni a meókat. Mi közöa bennük, mi nem. Azt mondja, ezek régi versek. Írjon újakat is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 25. 24. 0 25 |
|
