Mészáros Csatajszky Erika
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
10. 9. 8.
| 2011.08.27 00:13 | Mórotz Krisztina -- utadról írj!
|
| Válasz erre | Era írj egyszerűen az utadról. És amit Mátyás most írt az igaz. Szép útravaló ez. Nagy segítséget adott!
szeretettel: Krisztina | 7.
| 2011.08.26 23:12 | Donka István -- Summa
|
| Válasz erre | Summa
Mi elmúlt az marcangol
A lelkemben véste pokoli nyomait
Mit akartam az állom volt
Megint széttépte a szívemet
Hol jár a fejem
Vérzik a szívem
Égben szállnék de a földön sírok
Istenem bocsáss meg
Igérem megkeresem az utam . | 6.
| 2011.05.15 20:13 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Summa
|
| Válasz erre | Erika, ez borzalmas, elnézést. Ha szeretnék belőle valami használhatót gyúrni, kb. ennyi maradna belőle:
Elmúlik, megmarad.
Hová lettem?
De ez meg így nem biztos, hogy elég. A költészet nem az, hogy olyan sorokat írunk, amik versszerűek, hanem hogy fotográfiát készítünk a (belső) világunkról. Annak pontosnak és jól láthatónak kell lennie, még ha csak részleteken keresztül is közöl. Ez a vers életlen, homályos és elmosódott, igazából csak egy folt, annak is színtelen. Semmit nem tudok meg rólad, csak kb. annyit, hogy rossz kedved van. De ezzel elég sokan vannak, vagyunk így, elég gyakran. Mi újat mondtál, vagy tettél hozzá ehhez? Sztem semmit, elnézést. Mitől válna ez az érzés, gondolat egyedivé így? Mert leírtad? Bocs a keménységért, de ennél sokkal-sokkal több kell a költészethez. Ez így csak egy sms. | 5.
| 2011.05.14 15:57 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Summa
|
| Válasz erre | ordas közhely.
"Mi elmúlt, az megmaradt,
a lelkembe véste a nyomokat.
Mit marasztaltam, az elillant,
s a lelkembe véste a nyomokat. "
-pont onnan lenne egyáltalán miről beszélni, ha leírná, mi az. | 4.
| 2011.05.09 16:21 | Mészáros Csatajszky Erika -- reflektálás
|
| Válasz erre | Köszönöm a kritikákat, én sem tartom irodalminak a verseket, próbálkozások csupán, és szóltak valakihez. Egyszer megpróbálok majd kiszakadni ebből az elavult szentimentalizmusból. | 3.
| 2011.05.09 13:27 | Donka -- Despero Vitae
|
| Válasz erre | Kedves itt vagyok, a szerelmünk remélem megtartod :)
Édes volt minden perc veled szivem szakad meg,
A soraid már csak egy múló fájdalom lett neked . | 2.
| 2011.05.08 09:44 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Az első napon
|
| Válasz erre | Kedves Erika,
nem fontos mindenáron a rímszerűségre koncentrálni, sok lényeges versjelentés elszállhat közben: pl. a tematika.
Ez most olyanra sikeredett, mint a falusi sparhelt fölötti hímzett terítő: két hattyú lebeg az éteri hullámokon, a parton hajnal hasad, mint két szerelmes gerlepár szíve, Scartett O'Hara záróakkordja szól a Gone with the Wind-ből: tomorrow hallom és hiszem; holnap ön felébred és nem a falon fog virradni az új nap, de eljön és felébred a vers az ön egyik oldalán, s mint rossz álomra - úgy fog visszatekinteni ezekre az elavult, szentimentalizmusba hajló sorokra, mint:"Hattyúk nászára ébredtem e hajnalon.", "a valóság maga a fájdalom.","Szerelmünk sosem vész el, szívembe zártan éldegél.", "S én csenben, halkan könnyemet hullatom,", stb...Most erős múlás még, abban a reményben, hogy lesz ez még jó(bb) is. | 1.
| 2011.05.08 02:52 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Despero Vitae
|
| Válasz erre | ból-ból. hogy tud fonák kicsúszni?
honnat lehet még kitépni lelket?
"Fáj a lelkem és üvölt a szívem, " - ezzel mi mind ugyanígy vagyunk. az élet nehéz - ez kimaradt a versből.
érezni egyébként nem hátrány, ha verset ír az ember, de azért még magában az érzés, nem alkotás. | 0 |
|
