Szabó Tibor (leo)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
13.
| 2008.05.20 20:56 | Viga -- re: ANGYALI CSÓK - maximum
|
Válasz erre
Előzmény | valóban szívbõl jövõ válasz volt. olvasd el figyelmesebben. | 12.
| 2008.05.19 08:04 | leo -- re: ANGYALI CSÓK - maximum
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Viga! Nagyon mélyen érintett, az a rengeteg gondolat, amit olvashattam Tõled. Már az is örömmel tölt el, ha látom ,hogy olvassa valaki a soraim, de hogy ilyen igaz szívbõl jövõ választ kapjak, arra nem is számítottam. Köszönöm szépen minden gondolatod, ami valóban tükrözi az akkor és ott megszületett érzéseim... Biztosan vannak nyelvtani, szerkezeti hibák az eddig beküldött soraimban, de mégis ez a legkedvesebb érzés, amikor az tükrözõdik vissza amit szerettem volna átadni velük... Köszönöm mégegyszer :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Viga | 11.
| 2008.05.14 23:46 | Viga -- ANGYALI CSÓK - maximum
|
| Válasz erre | A szerzõbõl (mûvésznevén leo) a szerelem a legtöbbet hozza ki: a vers maga angyali csókként hat. A nagybetûs cím figyelemfelhívó ereje ígéret: valami olyasféle fog történni a szövegben, amire figyelnünk kell (résen lenni!). Nem csalódunk. Teljesíthetetlen vágyról van szó: a romantikus irónia reménykedõ le (vagy fel?) –mondásával zárul a vers. Nem marad el a katarzis tehát.
A versfelütés igen erõs: „Mindenhol madarak dalolnak”. Madarak a térben szinte elvégtelenülnek. Nem lehet menekülni daluk elõl. A szív kétszer is megismételt, másodszorra önlefokozó motívuma („kicsi szívem”) az objektív kijelentést a versbéli beszélõ (aki egyben vallomástevõ is) szubjektív magányába utalja, ezzel együtt a teret, mint külsõ szemléleti formát. Csak ezen keresztül látható a tavaszi táj, amely nem más, mint a szubjektum kicsi, ámde ragyogó szíve. Ezt kell látnia a megszólítottnak. A páros, mesterkéletlen rímek a beszélõvel együtt tiltakoznak a magány és a fájdalom ellen – így jön létre a szövetség Én és Te között.
A második versszakban a megszólított hiányát a tavaszi szellõ lágy ölelése fedi el, ám a sorvégi „lágyan” bravúrosan kapcsolódik össze a szellõ súgásával is, amelyhez újból egy, habár nehezen felfejthetõ térképzet („oda”) kapcsolódik. Ez az „oda” a távolságra utal, a megszólítottnak súg, aki helyett csak a szellõ karolja át a lírai ént. A vágy ébredését ez a finom, nagyon precíz logika készíti elõ. Magának a vágynak az evidens paradoxitását egy önreferenciális kép hivatott érzékeltetni: „Ahogy a reggel a felkelõ napot / Én épp,”. Mi volna a reggel a felkelõ nap nélkül? Mi volna a felkelõ nap a reggel nélkül? A válasz: „Én épp”. Nem kerülheti el figyelmünket a szokatlan központozás: az épp után tett vesszõ az elhallgatás és egyben a megdöbbenés helye: a szolipszizmusából kitörni készülõ izzó szenvedély fellobbanása, amely önmaga napjává akar válni. És csak ezután, a harmadik versszakban zendül fel az eddig eltitkolt szerelmi önzés: az „életem” itt szó szerint értendõ: a lírai én felébred élete álmából, s önmaga éltetõjévé (napsugarává) válik.
Ugyanakkor még mindig nem tudjuk pontosan, ki a megszólított, akihez a lírai én enigmatikus érzései (érte fáj a szíve, várja az érkezését, szeretné szeretni, azt várja, hogy várjon rá) kapcsolódnak. A rejtjeles metaforizáció szimbolikus ikonja mintegy tükörképszerû útvesztõvé avagy holofrázissá teszi a tavasz javára billentett évszakmetaforika ütközõterét. A megfogalmazott érzés nem obligát, és alig felvállalható, szinte emberfeletti feladatot ró a beszélõre: méltóvá kell válnia megszólítottjához. A negyedik versszakban visszatérõ reggel motívuma most végre összekapcsolódik a csók és a madárdal motívumával; a szkeptikus hang himnikus magasságba emelkedik, s végre kiderül: naphimnuszt olvasunk. A forró ölelés a Napé, aki izzó csókjával és ölelésével viszonozza a beszélõ vallomását – ha viszonozza. Hiszen nem tudjuk meg, hogy ennek a lehetõsége és a feltétele adott-e („ha kérhetném”). Egy azonban biztos: a test és a lélek álma a Nap szerelme, akinek angyali (tehát emberfeletti vagy emberen túli) csókja olyan adomány, amelyért akár elégni is érdemes.
Angyali csók – angyali líra. Csak angyalok képesek erre. És az örökké, mindenütt daloló madarak – hangjuk áttöri az ablaküveget.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: leo | 10.
| 2008.05.13 16:45 | leo -- KÉPZELET
|
| Válasz erre | a rózsaszín szemüveg fentmaradt :)), de a mázsák szaporodnak a mellkason :))) | 9.
| 2008.04.26 19:26 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | BELS? FÁJDALOM
|
| Válasz erre | le a rózsaszín szemüveggel, még mázsákat a mellkasra!
iTom | 8.
| 2008.04.25 16:50 | leo -- re: meo-üzenet | LEMEOZVA
|
| Válasz erre | .... most felteszek pár kezdeti próbálkozást, remélem nem fordított felkiáltójelet fogok látni mind mellett :) | 7.
| 2008.04.25 16:30 | leo -- re: meo-üzenet | LEMEOZVA
|
| Válasz erre | :) na jó belátom, nyertél :)
szép napot, majd írok, ha elkap az ihlet...
... köszönöm ismételt hozzászólásod, ez már inkább elõrébb visz :)
Üdv: leo
u.i.: na jó egy kis alázatosságot elbírok :) | 6.
| 2008.04.24 16:43 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | LEMEOZVA
|
| Válasz erre | Tibor, ez alázat nélkül nem fog menni. Ez a vers is ugyanolyan gyengécske, mint az elõzõ. Lehet, hogy az elõzõ kritika kíméletlen volt vagy nem elég tapintatos, de nem erre kellene koncentrálni. Hanem tanulni belõle. A vers ír téged. Elsõ meditációnak, ha elfogadod.
jt | 5.
| 2008.04.24 11:54 | leo -- értetlenül
|
| Válasz erre | LEMEÓZVA
Eltünt a versem, mert a meonak rossz
Neked erõltetett, eltávolítandó gonosz
Másnak ez jelenthetne, egy kis esélyt
Mikor Õ is így érez, az éltetõ reményt
A Lágy Szellõmre, csak ezt válaszolod
Minden sorát a jövõnek veszni hagyod:
"Babám csókold meg a számat izibe,
hiszen ketten együtt jártunk gimibe.
Ha nem teszed rögvest sírok azonnal,
tudom titkon jársz egy másik fazonnal.
Csini tested engem didididerget,
nézd a muszklim akár popopopeynek.
Szeretlek meg nem is azért ne sírjál,
fej vagy írás, fej vagy írás? Ne írjál."
Az én babám nem csókolja számat
Õ hordozza nekem az édes vágyat
Ne gúnyold azt ki sír, ha szeret
Ha a bánat, engem élve eltemet
Neked soraim, csak viccelni jók
Hát hordozzák másnak a szót
Igen szeretem, de te lám nem értesz
Többé ide nem írok, ugye megértesz!!!
| 4.
| 2008.04.23 10:49 | leo -- re: meo-üzenet | LÁGY SZELL?
|
Válasz erre
Előzmény | köszönöm, hozzászólásod.. Olvasom a többi verset és érzem, hogy az én soraim nem közéjük valók. Tudom jól, hogy felrúgom a verselés minden szabályát, elvesztem a lehetõséget, hogy megszerezzem a bizalmat, mert nyelvtani szerkezetbeni hibákat ejtek :). Elfogadom, s tudom is. Mikor keresgéltem a neten, erre a honlapra bukkantam elsõnek, és úgy gondoltam itt hagyom az eddig megszületett soraimat. Sorok, nem versek!!! Érzelemek amik percek alatt születnek, az akkor és most érzésbõl! ... De nekem Õ istennõ, nekem a szerelem kell, a szenvedély istennõje :). Köszönöm azt, hogy eddig is megtûrt része lehettem ennek a számomra oly távoli társadalomnak, a költõk világának. Soha nem olvastam egyetlen kötetet, verset sem mióta kikerültem az iskolák falai közül... Utolért a csoda, megérintett a szerelem, s akkor az addig elnyomott önbizalomhiányos énem, lassan billentyûket nyomkodott.. és születtek sorok, melyek a szerelem hatalmát méltatják... (2007 december óta... más: szerettem volna megváltoztatni az egysorosomat "2 hónapja próbálom érzéseimet sorokba önteni" arra, hogy pl.: sorokba öntött érzelmek)... Sohasem hívom õket versnek, csak sorok, melyekben megpróbálom átadni azt az érzelmet, ami hozzásegít, hogy könnyebben elviseljem hiányát... a szerelemnek hiányát... Köszönöm a példaként átadott verssorokat, megértem üzenetét, de kérlek értsd meg, hogy az nem én lennék, ha tudatosan szétformáznám amit érzek... Mondhatnám megpróbálom, de az eredmény hasonló lehet, mint az eddigiek... Köszönöm mégegyszer, hogy idõt fordítottál soraim olvasására :) ... Üdv: leo | 3.
| 2008.04.19 22:07 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | LÁGY SZELL?
|
| Válasz erre | Babám csókold meg a számat izibe,
hiszen ketten együtt jártunk gimibe.
Ha nem teszed rögvest sírok azonnal,
tudom titkon jársz egy másik fazonnal.
Csini tested engem didididerget,
nézd a muszklim akár popopopeynek.
Szeretlek meg nem is azért ne sírjál,
fej vagy írás, fej vagy írás? Ne írjál.
(én keresnék egy olyan lányt, aki nem ekkora istennõ, egy emberhez sokkal ütõsebb szerelmes verset lehet írni. vagy próbáld nem istennõnek látni, akihez írsz. tudom, hogy nehéz. de a versnek csak használ.) | | A fenti posztra érkezett válaszok: leo | 2. 1.
| 2008.02.26 21:07 | csödö -- ES?CSEPP
|
| Válasz erre | heló, nem szeretnék kritikát mondani, pusztán tanácsolni valamit. Ha formába kényszerítesz egy verset, akkor adj neki tökéletes lüktetést; hallgasd a ritmusát, amíg az teljesen nem azonosul a mondanivalóval.
Találtam egy szép, íves, jól-lüktetõ sort számodra, gondolkodónak: "alsónemûn avagy felsõ ruhán." -- MK. Érdemes vele elfilozofálgati a versedre vetítve. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szabó tinor | 0 |
|
