Szesztai Zsuzsa
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
12. 11. 10. 9. 8. 7.
| 2025.12.30 23:06 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Concha Bullosa
|
| Válasz erre | Kedves Zsuzsa!
Felüdülés ezt a verset olvasni. Egészen természetesen fogalmaz, megállapít, ahogy az orvos a diagnózist. Nem akar szépelegeni, sem okítani, magasztos kijelentéseket tenni. A humort sem nélkülözi. Erős.
A maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szesztai Zsuzsa | 6. 5. 4. 3.
| 2025.12.23 08:48 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Világoskék
|
| Válasz erre | Kedves Zsuzsa!
Én is a maradását támogatom, de az első és az utolsó sora nélkül jobban tetszene. Így:
"Hátrafelé szaladni, ha a talpát
mossa a tenger és jön a dagály,
talán még sikerül.
Teli tüdőből fújni a felhőket:
tűnjenek el! – már nehezebb.
A párnába fúrja a fejét
és beleordít.
Álmában kardozik, medúzák
marják a bőrét. Hajnaltájt ébred
táskás szemekkel. Felegyenesedik,
a távolba néz.
Hullámok érik a partot, a homok
erezete, mint gallér alatt a hegek,
a kanül nyomai.
A világoskék pólód fél év mosás
után is fertőtlenítőszagú."
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szesztai Zsuzsa | 2.
| 2025.12.22 18:21 | Siska Péter - szerki -- meo | Világoskék
|
| Válasz erre | Jól szerkesztett érzelmi íve van ennek a versnek, fegyelmezettek a metaforái, finoman, hatékonyan skálázik, a zárás pedig tárgyi, hétköznapi, mégis sűrű. Az "Álmában kardozik, medúzák / marják a bőrét [...]" nem pszichologizálja, a "[...] homok / erezete, mint gallér alatt a hegek" pedig nem esztétizálja, nem dramatizálja túl a sérülést, mégis valódi súlyt ad neki. Marad nálam is, és üdvözöllek téged is a fedélzeten! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szesztai Zsuzsa | 1. 0 |
|
