Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
470.
| 2026.10.25 16:25 | lantos.timea7@gmail.com -- re: meo | Hatodik év/jav./
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Gábor!
Köszönöm az észrevételeit.
A Hatodik év című versemhez kapcsolódó megjegyzését nem vettem kekeckedésnek, bár bevallom, eszembe sem jutott, hogyan lehetne más nyelvre úgy lefordítani, hogy az idegen nyelvű olvasó számára is egyértelmű legyen.
A „ha hazaér” megfogalmazásban számomra az is benne van, hogy egyáltalán nem biztos, hogy hazaér. De értem, mire gondol.
A címválasztás valóban nem könnyű feladat. Azt hiszem, nekem néha nehezebb, mint megírni a verset.
Előfordult már, hogy úgy éreztem, egy-két versemet felületesen olvasták a szerkesztők. Bár az is lehet, hogy ez csak azért van, mert általában hétköznapi helyzeteket ábrázolok.
Nem szeretem mindenáron megvédeni vagy megmagyarázni a verseimet. Inkább elgondolkodom a javaslatokon.
Továbbra is örömmel fogadom a szerkesztők észrevételeit. | 469.
| 2026.10.25 00:32 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Hatodik év/jav./
|
| Válasz erre | Nagyon szeretem Tímea költészetét, mert önmagában kuriózum a magyar kortárs verspalettán. Abszolút minimalista költészet, talán William Carlos Williams költészetéhez tudnám hasonlítani, talán magyar megfelelője nincs is manapság. Vagy sohasem volt. Az a tény, hogy Tímea a dokkot használja, mutatja, hogy szüksége lenne némi segítségre a szövegeivel kapcsolatban. Ugyanis nem túl gyakran tűpontos a versek nagyrésze.
Ezt a fajta sűrítést, amit a minimalista költészet képvisel nem is oly könnyű megtanulni. Rengeteg rossz vers születik belőle, de amire fókuszálnak a szövegek, az mindig valami olyasmi, amire a hétköznapi ember egyáltalán nem gondol, mert nem is figyel rá. Épp ezért szeretném, ha Tímea szövegei több odafigyelést kapnának és nem csak úgy átfutnánk rajtuk. Ezt az odafigyelést az a költészeti irány is igényli, amit ő maga művel.
A címválasztás Timinél egy problémás dolog, mert sosem pontos vagyis nem túl releváns a verssel, néha abszolút nem illik oda, néhol túl közhelyes, pongyola, vagy túl direkt is. Pedig a minimalista költészet sokszor a sejtetésen alapszik, elrejt dolgokat az egyszerű szavak mögött, amikre nem is figyel az ember a hétköznapokban. Épp ezért kell jó címeket találnia önmagában a költőnek, mert a többletjelentés itt igencsak fontos.
Márpedig az évek, bármiről is legyen szó, általában nagyon fontos az emberek életében. Ha itt a kapcsolat számát jelöli, az túlontúl lapos címnek. És irreleváns a tartalmat illetően. Miért is fontos, hogy ez a hatodik? Van jelentősége? Lehetne hetedik vagy tizedik is? Tehát úgy értem; az olvasó tud-e kapcsolódni ehhez a számhoz? Vagy nem is fontos..?
Az első strófába nem lehet belekötni. A másodikba annál inkább. Az effajta "költői kiállásban" minden egyes szó fontos és pontos a maga módján, tehát itt egy időbeli csúszás van.
"Ha hazaér,
bevesz egy Ibustárt."
Namármost, úgy kezdi a verset a versbeszélő, hogy (ő) azt mondja, tehát ő mondja azt is, hogy beveszi majd azt a gyógyszert vagy kilépett a költő ebből a pozícióból és kommentálja a viselkedését annak, akiről beszél? Én elkezdtem versfordításokkal foglalkozni és higgye el Tímea, itt egy külföldinek nagy dilemma lenne, hogy ezt ki is mondja pontosan. Tehát kommentálva van, hogy majd amikor hazajön beszedi azt a gyógyszert vagy az "ő mondta" mondta azt, hogy amikor hazaér beszedi majd az Ibustart? Érti-e Tímea mi a problémám ezzel a mondattal? Ha kekeckedésnek veszi és nem gondolkodik el rajta, elnézést kérek, hogy egyáltalán felvetettem. Szerintem egy minimalista versben fontos lenne pontosabban fogalmazni. Mi is van ezzel az időrenddel? Ha nem érti, szívesen elmagyarázom még pontosabban. Ugyanis nem mindegy hogy azt írom amit ön írt, vagy azt; ha hazaért, majd be fog venni egy ibustárt..
A vers fókusza ebben a kapcsolatban a palackvisszaváltás lényegén alapul. Adott élethelyzetet ábrázol. A maga módján rávilágít valamire, de ez az olvasónak azon kívül mit mond, hogy sajnálnom kellene őket? Kevés, mert közhelyes, még a hajzselé ott maradó illata is. Tehát ez egy lakás, nem az utcán élnek? Akkor még több kérdésem lenne.. Több a kérdés, mint amit a vers elmond az olvasónak. | | A fenti posztra érkezett válaszok: lantos.timea7@gmail.com | 468. 467.
| 2026.10.20 20:14 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Origami
|
| Válasz erre | Kevés kapaszkodót ad a vers. Olyasmiről lenne szó, hogy bár a "mester" túl kiszámíthatónak véli és elítéli a tanítványok fantáziáját (madár- virág mánia) ő maga azonban bántó, kínos alkotást produkál, amit keresve sem lehetne jobbnak nevezni? De ha így van, a mester pár jellemző vonásának megragadása nélkül ennek hol az éle? Ha nem így van, miért kell a szökőkútnak "kormolnia?" Ez egyébként sem annyira elképzelhető az origami világában, mint a fészekrakó virág vagy bimbózó madár pusztán formával kifejezhető szürrealizmusa. | 466. 465. 464.
| 2026.10.17 10:17 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hatodik év/jav./
|
| Válasz erre | Ez a beállítás jobban megengedi az olvasónak, hogy elmélyedjen a cím és a vers közötti interferenciába, mert mint az előző változatra írt meómban kifejtettem, szerintem abban rejlik a vers "értelme"- mert ennek a versnek jellegzetesen körülhatárolható, körvonalas "értelme" van vagy lehet. Egyenként a képek, a megfogalmazások nem drágakőszerűek, a szövegrészletek nem csillognak-villognak láttató és magyarázó erővel, azonban az összességükről alkotott fogalmiság a cím fogalmiságával szembesítve izgalmas állítást képez; tulajdonképpen konceptualistának is nevezhetjük ezt a működésmódot. | 463.
| 2026.10.12 22:00 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Hatodik év
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Ez a vers jelenlegi formájában megreked a puszta állapotrajznál. A képanyag szétcsúszik, mert hiányzik belőle az a belső sűrűsödés vagy feszültség, ami a részleteket egyetlen éles pontba rántaná össze.
Lehetne vele kezdeni valamit, csak kellene egy fókusz, ami köré épül. Akár a két gyógyszer is lehet, de feszesebben.
Kb. ilyesmi tömörítéssel:
Azt mondja, vasárnap nincs tömeg.
Még nem vág oda a nap.
Bevesz egy Ibustárt.
A teraszon a zsákokon fénytörés.
Elindul.
A hajzselé illata a lakásban marad.
Lekapcsolom a világítást.
Bekapok egy Algopirint.
Üdvözlettel: TZ | 462.
| 2026.10.11 21:54 | Siska Péter - szerki -- meo | Hatodik év
|
| Válasz erre | Visszafogottt szöveg, egymás mellé helyez néhány hétköznapi mozzanatot, és hagyja, hogy létrejöjjön köztük valami. Nem katartikus, de működik. A "palackos zsákokon / fénytörések" szerintem kifejezetten hatásos, nem oldja fel a nyomorúságot, nem szépít semmit, mégis van benne valami szép. A zúzdás hasonlatot átgondolnám, bár passzol a szöveg anyagi világához, nem túl eredeti. A párhuzamos testi tapasztalat, a gyógyszerek bevétele keretezi a verset, de valahogy én is úgy vagyok vele, mint Mátyás, nem érzem, hogy ennél többet tenne, lehetne erősebb a zárás. | 461. 460. 459.
| 2026.10.06 19:52 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hatodik év
|
| Válasz erre | A címmel együtt a vers mintha azt mondaná, hogy bizonyos idő elteltével minden emberi kapcsolat szokásokká, rutinokká, hétköznapi fordulatokká esik szét, és az egykor talán jelentőségteljesebb lelki-szellemi dolgok csak úgy jelenhetnek meg ezeken, mint a "teraszléceknek támasztott/ palackos-zsákokon/ fénytörések." (ezekről a fénytörésekről pedig mind tudjuk, hogy Tarkovszkij- filmbe illően gyönyörű, szinte misztikus látványok tudnak lenni.) Ehhez természetesen egy nyomasztó réteget tesz hozzá mindkét fél gyógyszerszedése, fájdalmai- ám kérdéses, hogy ez hozzátartozik-e a vers fő vonulatához? Jelenleg kicsikét öncélúnak érzem, nem kell már egzisztencialista súlyt adni szerintem a szövegnek, elég állítmány benne az, hogy azt érezteti, a "hatodik évre" csupán ennyi marad, illetve ez az élményvilág lesz érvényes, leírásra hivatott. Mármint az utolsó két sort érzem ebből a szempontból kérdésesnek, a második versszak nyilván teljes mértékben szükséges. | 458.
| 2026.09.30 17:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Mintázat
|
| Válasz erre | A cím szerintem lehúzza a verset; túl tág buzzwörd ez a "mintázat", minden eltalált irodalmi megoldás "mintázatra" mutat rá, minden szépség leírható "mintázatként", minden emberi dráma "mintázatra" redukálható. Irodalomtudományos hangvételű kritikai szövegekben két soronként 'képződik meg' bizonyos 'konstrukciók' 'kontextusának' "mintázata". Minden önfejlesztéssel foglalkozó tartalom első-második főneve valamilyen "mintázat". Szóval minden-minden "mintázat" már, ezért úgy igazán semmi sem az.
Egyébként az első sor rögtön behúz, a helységnévtábla mint orientációs pont nagyon érzékenyen közvetíti az otthon bizonytalanná válását, a gyökértelenségérzést, egyszersmind megragadó, konkrét díszlet, amelyen keresztül élénkebb és érvényesebb színekben tűnnek fel az elmondottak. A vers sok lehetőséget tartogat, ám az "összerakta magát" pont egy olyan frázis, aminek költészetileg utána kellene menni- ez pont egy olyan elkenés, aminek a megoldása- precíz és érzékletes kibontása a költészet egy önigazoldó diadala lehetne, amitől fogva az olvasó talán gazdagabban, messzebbre menően gondolkodhat önmagáról és emberi kapcsolatairól. | 457.
| 2026.09.30 14:23 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Bemelegítés
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Ez a vers rendkívüli arányérzékkel és finom iróniával ragadja meg a hétköznapok melankóliáját. Különösen bravúros az indítás képi világa (mint az őszibarackfény vagy a madártejjel ivott kávé), amely éles, mégis finom kontrasztot alkot a kényszerű önmenedzselés és a nyúlott atlétás valóság szürkeségével. Nálam marad.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 456.
| 2026.09.27 17:38 | Siska Péter - szerki -- meo | Távolodás
|
| Válasz erre | Tömör, fegyelmezett, képi és kompozicionális szempontból is jól kontrollált szöveg. A címet először túl általánosnak éreztem, de a vers nagyon pontosan rendezi köré a képeket, a zárás pedig mintegy mozgásba hozza az egész verset. Nálam marad. | 455.
| 2026.09.27 17:37 | Siska Péter - szerki -- meo | Mintázat
|
| Válasz erre | Igértes, a központi ötlete, a megmentés-bezárás ambivalenciája érvényes, ugyanakkor még kidolgozatlannak érzem. Az első fele nyers narratív anyag, a zárás pedig pedig nincs kellően előkészítve, túl nagy az ugrás. Az "is" kötőszó feltételez valamiféle megfelelést, de a szöveg nem építi ezt ki. A cím egy ismétlődő családi és/vagy pszichés struktúrát sugall, de az olvasó egyetlen konkrét helyzetet kap, amire a vers csak "ráhelyezi" az anya alakját. | 454. 453. 452.
| 2026.09.25 15:50 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Mintázat
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Néhány szóval hátborzongató atmoszférát teremt. Csáth Géza novellái jutnak eszembe.
Értem a lényeget, de az anyát valahogy mésképp hoznám a képbe, a doboz összerakásának egész más a lényege, mint ahogy az anya rakja össze magát. Valahogy utalhatna a bezártságra, és/vagy az anya-fiú viszonyra.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: lantos.timea7@gmail.com | 451.
| 2026.09.22 19:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Távolodás
|
| Válasz erre | Ez számomra egy teljesen másik vers a színészes záró kép elhagyásával, ami nekem az előző "változatokban" a legizgalmasabb rész volt- de nincs okom hiányolni ebből a kompozícióból, hiszen sok más vonás megváltoztatásával együtt már másfelé tart teljesen. Kompaktnak kompakt, elvontnak elvont, bár a 'természeti képződmény mint írás' gondolat már kezd alacsony labdává válni a kortárs lírában, ami inkább a világkép posztmodernségét kinyilvánító kitűzővé kezd válni, nem annyira szervesen épül be egy egyéni szimbólumvilágba.
A magyarázat eléggé átkeretezi a verset, a "menetszelet" legelőször úgy értelmeztem, hogy a lírai én valami olyan naplót, vagy személyes dokumentumot forgat, ami utazással kapcsolatos intenzív/nehéz érzelmeket hoz. Érdekes beállítás eleve az otthoni versfelolvasás; az intim, személyes tér és a publikusság összeeresztése felkavarja ezek megszokott nyelvi képleteit, az egész kevésbé követhető. Én még inkább arra gondoltam magamtól, hogy a felolvasás mesefelolvasás gyermekeknek, vagy újságfelolvasás idős, látássérült hozzátartozónak, és másodjára ennek fényében ízlelgettem a "menetszelet". Talán sokat jelentene a versnek, ha ezt a problematikát, személyes és közösségi teret, és a költészet helyét ezekben jobban témájává tenné- nem mellesleg ez olyan kulcskérdésekhez is elvezethet, hogy írhat-e az ember igazán, őszintén csak magának, stb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: lantos.timea7@gmail.com | 450.
| 2026.09.22 18:33 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Távolodás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Én szóltam hozzá először tegnap, és maraddal szavaztam. Mert nyomot hagyott bennem. Ma volt egy átfutó gondolatom, de a valós alapban nem kételkedtem, a kisterpeszű oszlopban különösen nem. Kérdeztem már mást is erről, talán tesztelem a tapasztalataimat. | 449.
| 2026.09.22 16:24 | lantos.timea7@gmail.com -- re: meo | Távolodás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária! Ha AI írja, akkor nem kell napokat várni a javításokra. Mert minden nap formáltam. Ez a vers rólam szól, arról, amit érzek versmondás közben. A gátlásaimról és a feloldásaimról.
Egyébként sokszor sajnálom, hogy nem lehet fotót mellékelni a versekhez. A házam előtt ott a kisterpeszű oszlop. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 448.
| 2026.09.22 11:11 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Távolodás
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Gyönyörűen megtisztította a sallangoktól, így kompakt, erős kis vers lett. Néha az embernek szigorúnak kell lenni magával, érdemes.
A maradására szavazok.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 447. 446.
| 2026.09.21 23:37 | Fűri Mária - szerki -- meo | Távolodás
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Érdekes látni, mit tartott meg az első változatból. Rövidsége ellenére van a versnek egy tágassága. Talán mert olyan jó ütemérzékkel vált át az állóképből mozgóképbe. Elvontabb lett, egységes és hatásos. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 |
|
