Ur Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
163.
| 2026.10.25 15:41 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | De profundis (Kálvária jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Áramvonalasabb lett a vers, de az utolsó versszakra túl gyorsan torlódnak össze a dolgok- az első két versszak nagyon lassan, gondosan rágja meg a gondolatokat, aztán a legvégén vérfagylalóan kezd el bukfencezni egy erős paradoxon- ez stílusában nagyon elrugaszkodik a vers többi részétől és nem is nyer bennük alátámasztást. Valami olyasmit sugalmaz, hogy a világ borzalmainak is megvan a maguk szépsége, ám az olyan embertelen, hogy szó szerint nem fér az emberbe és szétrobbantja az elméjét. Csakhogy korábban világosan állást foglalt a lírai én azzal szemben, hogy még a költeményei írásának idejére sem tudja felfüggeszteni morális esztétikáját.
Az utolsó versszak olyasmi módon ábrázolja meghasonulva az etikai és esztétikai világértékelést, mint Nietzsche a 'Tragédia születésében'- a világegészre nem lehet igent mondani morális szempontból, de esztétikailag igen- és ez az esztétikai igent-mondás nyilvánul meg az "igazi" görögök Dionüszoszi művészetében, telis-tele vérszomjas, orgiasztikus karneváli tébollyal. Meg nyilván lehet ezt a "gyönyörűséget" egyszerűen szarkazmusnak is olvasni, bizonyos értelemben kézenfekvőbb. Akárhogy is, nem illik a vers többi részéhez, vagy ki kéne bontani, vagy még jobban körüljárni ezt a témát- szerintem az első két versszaknak sem ártana a képi dúsítás, elmélyítés. | 162.
| 2026.10.20 23:15 | Siska Péter - szerki -- meo | Vesztőhely az éjszakában (Ady és P
|
| Válasz erre | Két ikonikus verset próbál ötvözni ez a szöveg, ám azon túl, hogy átveszi azok hangoltságát, jelentésköreit, hogy némi módosítással egymás mellé helyezi a motívumaikat, mást nem igazán kezd velük. A "fél" továbbtördelését különösen problémásnak érzem. Kevésbé direkt módon közelíteném meg, illetve a címben a zárójeles részt elhagynám, fölöslegesnek érzem, ezeket a szövegeket felismeri az olvasó. | 161. 160.
| 2026.10.19 09:11 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | Kálvária
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm, Mátyás, az észrevételeit. Az ajánlott verseket elolvastam. Bertold Brecht és Vas István versével korábban még nem találkoztam. Mind a három szöveg nagy segítség volt. | 159. 158.
| 2026.10.18 15:22 | Fűri Mária - szerki -- meo | Hétmérföldes
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Nekem is a 'kultúrpolitika' előtti és utáni sorokkal van bajom, a kultúrpolitikát nem is értem. A bibliai rész kifejtése, és a zárás tetszik. A mondanivaló talán szándékosan van kicsit rejtélyesen kifejtve, mintha az un. demokrácia exporttal, ill. hasonlóval lenne gondja, ahol a nemes cél többet árt, mint használ. | 157.
| 2026.10.17 10:13 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hétmérföldes
|
| Válasz erre | Úgy érzem, nem bontja ki ez a vers eléggé az egyéni látásmódot, a bibliai fogalmak újraértelmezése ugyan szép újtárgyias hangulatú következetességgel van forgatva, a felütéshez hasonló láttató képek nem folytatódnak lobogóbb látomásokban. Nagyon gyengíti a szöveget a "Valahogy reflektálni kell az örökségünkre" publicisztikai jellege, pont ilyen homályos, széles körben elfogadott és használt, de valódi jelentőségükben éppen ezáltal elkoptatott szavakat kellene a költőnek megeleveníteni, súlyt adni nekik a másképp-kifejezés által. "Neked nincsen hétmérföldes, világtisztogatós,/ nyíl alakú köved./ Azzal van a baj, akinek van./ Te pedig hiába szereted, attól még van neki."- ez itt meglepően méltóságteljes egszerűséggel bontakozik ki a végén, az utolsó sor váratlanul hatásos- az az érzésem, hogy ehhez képest a korábbi fejtegetések túl bő lére vannak eresztve. Múlikkal szavazok. | 156. 155.
| 2026.09.08 14:14 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Álarcok
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Atmoszférateremtéstből ötös, ha csak az első versszakot olvasom. Több erős képet tartalmaz, és van egy természetes csordogálása a szövegnek.
Kár, hogy a második versszak átmegy már-már giccsbe, és az elcsépelt és hatásvadász álarclevétellel zárul.
A "plakátmagány" szerzőjére valamiképp utalnia kellene a versben, vagy az ajánlásban.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 154.
| 2026.09.02 10:07 | Fűri Mária - szerki -- meo | Kálvária
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Mivel Ön benne él egy valóságban, amit mi (még) csak híradóból ismerünk, igazak a JA sorok: "Szivére veszi terhünk, gondunk/Vállára venni nem bolond..."
Egészen más bentről, félelemben élve írni egy háborúról, és más ettől még megkímélve.
Ugyanakkor a vers mégis 'csak' vers, ami minden magyar nyelven olvasóra kell, hogy hasson.
A vers kellőképpen előkészíti a csúcspontot: 'a menyasszony arca véres/a szeretők más országba költöztek; kellőképpen erős és jó ahhoz, hogy bárhol átéljék. A szövegkörnyezetben el tudom fogadni 'az egyre fejlődő hadviselés pusztít;' sort is; van egy fájóan ironikus hangvétele -- a fejlett világ és a fejlődő hadviselés nem számol az embereket, családokat sújtó szenvedéssel, amit vélhetően kicsit kevéssé érez az, aki a szülőföld védelmével tud azonosulni, mint az, aki nem igazán.
Az utána következő két sor viszont túl körülményes ahhoz, hogy bárhol hasson.
A zárlatról azt gondolom, hogy ott, ahol él, erőt adhat, de a hárompontokat kivenném.
Másik címet adnék, becsapós a látszólagos illeszkedése. Túl szimbolikus, máshova visz el. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 153.
| 2026.09.01 20:48 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kálvária
|
| Válasz erre | Ez a vers nagyon szépen megmagyarázza, hogy művészet miért nem foglalkozhat örökké csak a "széppel", illetve hogy a szépség, amit keres, miért tud annyira különbözni a "fehérnyakú menyasszonyok", "szeretők", "tavasz" és "virágos fák" kéjligetétől. Bertolt Brechtnek van egy nagyon hasonló verse: "...Vetélkedik bennem/ A lelkendezés egy virágzó almafáért/ És az iszonyat/ A mázoló [Hitler]/ Beszéde nyomán./ De csak ez utóbbi/ Lök az íróasztalhoz." ('Nem a líra ideje ez', Zöldi Péter fordítása).
Igazság szerint az az újtárgyias szemlélet, ami Brechtnél is a vers mögött állt, kedveli a deklaratív kivitelezést, amit Péter kifogásolt. De én is úgy gondolom, hogy a "széllel párzó fehérfejű pitypang" kijelöl egy alternatív irányt, gazdag képképzéssel; ehhez inspirációnak még ajánlanám Nagy László 'Ki viszi át a szerelmet'-jét és Vas István 'Egy költőhöz' versét (mindezek megtalálhatóak az interneten). Vas István 'Egy költőhöz'-je alaposan körüljárja a dilemmát, hogy a hagyományos szépségeszmények és a valósággal való szolidaritás bizony ütközhet egymással, de szinte tudományos körülményességgel, és mégsem lép ki a líraiságból, a gondolatmenete egyes szakaszai mind olyan formát öltenek, ami megtestesíti, lelkesíti a benne kifejezetteket. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 152.
| 2026.09.01 20:04 | Siska Péter - szerki -- meo | Kálvária
|
| Válasz erre | Az alaphelyzet világos, az, hogy a háború, a történelmi léptékű erőszak ellehetetleníti az esztétikai ártatlanságot, nagyon is érvényes tapasztalat, viszont a kivitelezés túlságosan deklaratív. Esszészerűen magyarázza magát (pl. "egyre fejlődő hadviselés, "egyre degradáló ember"), illetve egy idő után érzelmi túlközlésként kezd hatni, az olvasó nem sok teret kap benne. A zárás különösen problémás, mert egy közhelyes fordulatot helyez a vers végpontjára. A "széllel párzó fehérfejű pitypang" megfogott, ebben van mozgás, élet, anyag, szép ellentéte lehetne a pusztításnak, ez már képalkotás. Jó a téma, én mindenképpen nekifutnék még egyszer (vagy akár többször is), radikálisan csökkenteném a direkt megnevezéseket, az absztrakciókat. Talán egy szép vers összomlásán keresztül is közvetíteni lehetne ezt a tapasztalatot. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 151. 150. 149. 148. 147.
| 2026.08.25 17:49 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Kapkodva az elérhetetlent
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Csatlakozom az előttem szólókhoz: a vers archaizáló (ami szerintem jól működik), és szerintem a romantikus, régies hangvétel szépen passzol a tartalomhoz, de, ahogy a kollégák is írták, kissé túlmagyarázza a dolgokat. Látom, hogy egy régebbi vers, és megértem, ha nem akarja már megváltoztatni, de ha valaha elővenné még, azt javasolnám, tömörítse és csiszolja egy kicsit, és remek alkotás lehet belőle.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 146.
| 2026.08.25 15:03 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Pótolhatatlanok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Attila!
Természetes, hogy nem egyszerű. De azért is hívom fel rá a figyelmét, mert amíg emberileg el lehet fogadni az objektivitás hiányát, alkotóként gyakran a fejlődés komoly akadályát jelenti. Ha szélesebb közönség számára szeretne írni, ha azt akarja, hogy ne csak a közvetlen környezetében értsék, illetve értékeljék a művészetét, jóformán elengedhetetlen, hogy az olvasó szemével is lássa.
Üdvözlettel:
Anna
| | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 145.
| 2026.08.24 21:35 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Álarcok
|
| Válasz erre | Sok ígéretes anyag van ebben a versben, pár bizonytalannak érződő megoldással együtt. A "nagyság arcképcsarnoka" mint a reklámok telitalálat, alaposan megkérdőjelezteti az olvasóval mind a nagyság túlértékelését, mind a reklám hatalmának alábecsülését. A "csúcsra imádkozott" bizáncias stilizálással gúnyolódik tovább; ez is nagyon találó szerintem. De az "Ez ám a valódi plakátmagány:" már alacsonyabb szintű, magabiztosság nélküli megoldás, túl darabos, túl nyilvánvaló intertextualitás- szerintem húzható. A "megbomlik a képek szövege" jó folytatás, irodalomtudományos fülek számára sem közömbös, de aztán a "hullaként hullanak" nyelvzenéje nem illik a vers irányzatos-politikus, újtárgyias világába- annál inkább a következő sor, madártávlatból összegző elrendező erejével ("elhalálozási statisztikákként potyognak újságokba").
A versszakot lezáró tiráda onnantól, hogy "mézes-mázossal" lehetne elvetemültebb, lazább asszociációjú- az "áltörődéses" kicsit erőtlen. De leginkább a címadó és zárásként is kihangosított klisé, az "álarcok" gyengíti a verset- nagyon szép mozzanat, ahogyan a kapitalizmus színjátékával szembeni undor egyesíti szolidaritásra az addig elszigetelt emberek, ahogyan a spektákulum korlátlan hízásának végül kipukkadás lesz a vége és egyszer csak felszámolja önmagát- míg addig a különböző fogyasztási cikkek és identitások kínálatával egymás ellen versenyeztette az embereket, most éppen ezeknek a csúfondárossága által számolja fel a megosztottságukat (jó példa lehet ez a vers az akceleracionizmus filozófiájára!) a tragikusan elkoptatott "álarcok" egyszerűen nem helyezhető verszáró pozícióba. Túl tág lett már ez a fogalom, túl várt, kiszámítható- ha sikerülne találni a helyére valami sajátot, az úgy hatna -a vers modnanivalójának egy motívum általi megkoronázása mellett- mint a tiszta forrásvíz. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 144.
| 2026.08.21 13:27 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Nem Ön az egyetlen, aki így járt
|
| Válasz erre | Az első két sort rögtön lehetne húzni; "így keresed..." helyett pedig "keresed"-del indítani a negyedik sort. A "sok beígért hatalmas csoda" bőven elegendő a vershelyzet meghatározásához, ami egyébként a modern művészet egyik ütőerére tapint rá; az illúzióvesztésre, amelyet egyfelől a világot varázstalanító tudományos szemlélet, másfelől pedig a fellengzős kultúrájának kizsákmányolásra való alapozottságára eszmélő nyugati kultúra önkritikája tüzel. A lecsupaszított, hangsúlyozottan hétköznapi nyelvezet természetesen illik ehhez a témához, bár lassan túl kézenfekvővé válik.
Úgy érzem, új vers kezdődik ott, hogy "Háború van, minden elmarad"- ami egyébként nagyszerű, elgondolkoztató sor, ami a megélést tükrözi. Alámegy viszont a megütött színvonalnak a "remény hal meg utoljára" frázisa, illetve a vele járó kioktató hangnem ironikus ábrázolása- ez persze fontos a versben, a cím is ezen az elven működik, de azt hiszem, a legerősebb részek ettől függetlenítve jobban hatnának. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 143. 142. 141. 140. 139. 0 25 50 75 100 125 150 |
|
