Vezsenyi Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1145.
| 2026.10.24 20:50 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Teremtett-teremtetlen/változat
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Nagyon jót tett neki, hogy dolgoztál rajta, egyértelműen sokkal jobb lett a vers. Mielőtt azonban elkapkodnánk, én még csiszolnék rajta. Mátyás sorairahoz (is) csatlakozva, szerintem a probléma a vers közepe táján gyökerezik, pontosan itt:
„Bergman jeleneteiből
a Hold sarlójáról keresztben lógázom a lábam
alattam Morzsi ugat”
Itt a szöveg hirtelen kizökken a saját stiláris teréből. A Bergman még elmegy a filmbeli hangulat miatt, de Morzsi (a kutyus neve) behozása egy olyan földhözragadt, intim háztartási valóságot ránt be, ami megtöri a sivatagi-kozmikus vándorlás nagy ívű, fanyar pátoszát. Olyan, mintha egy grandiózus szürreális freskó közepére befestenének egy fotórealisztikus kerti kutyát. Nem illeszkedik a textúrába. Hangsúlyozom, ennek a versnek az egységéből lóg ki. Ha az egész ezt az abszurditást hozná, éppen jó lenne. De még az ismert filmes kép, "hogy a Hold sarlójáról lógázom a lábam" is lehúzza a verset (némi képzavarral) a földre. Én azt javaslom, hogy ezt a két sort még érdemes lenne kihagyod. Talán nem is kell helyette semmi. Bergman után jöhetne a ballagás. Ez esetben én biztosan marasztalnám.
Üdvözlettel: TZ | 1144.
| 2026.10.14 10:02 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Teremtett-teremtetlen/változat
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Köszönöm, hogy újra elolvasta a verset.
Örülök, hogy a húzások és átrendezések iránya több ponton találkozott azzal, amit az első bírálatában hiányolt. Különösen jólesett, hogy az elejét és a holdi karavános részt sikerült közelebb vinnem ahhoz a koncentráltsághoz, amit ön akkor számon kért.
Az "éji dal" résszel kapcsolatos fenntartását most is megértem. Érdekes módon éppen ez az egyik olyan rész, amelyhez talán a legerősebben ragaszkodom, ezért valószínűleg nehezebben látom ugyanazt, amit ön olvasóként lát benne.
Köszönöm, hogy másodszor is időt szánt a szövegre és végigkövette a változásait.
Üdvözlettel:
Vezsenyi Ildikó | 1143.
| 2026.10.13 18:47 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Teremtett-teremtetlen/változat
|
| Válasz erre | Ami korábban az első versszak volt, azt szerintem tökéletesen sikerült a legfontosabbakra leredukálni. Azt a részt azonban, ami úgy kezdődik, hogy "legszebben szól az éj dala// csöndje// neszekből áll..." és az első verzióban a második versszakot jelentette, én akkor a vers legyengébb részének tartottam, és itt változtatás nélkül megmaradt- talán viszont azáltal, hogy nincs annyira különválasztva, kevésbé koppan.
A teve-motívum rekapitulációját ("a Hold sarlójáról keresztben lógázom a lábam// alattam Morzsi ugat// én csak ballagok// kétlábú karaván..."), ami korábban a harmadik versszak első fele volt, az elejéhez hasonlóan szépen meg lett húzva, az "ilyet még nem látott a világ/ sem a Nyugat"-hoz hasonlók elhagyása semmilyen hiányérzetet nem kelt. A befejezés sokkal jobban üt ilyen expozíció után.
Ami a dramatikus kaszkádot illeti a legvégén, úgy, hogy az egész vers így fel lett szeletelve különálló sorokra, sokkal kevésbé hat teátrálisan, mesterkélten, illetve képiesen. Nagyon jónak tartom előtte a "Romeo-t várja így Júlia/ vagy próbára tegyelek-é" elhagyását.
Erre a változatra sokkal inkább tudnék maraddal szavazni, de még kíváncsi vagyok, mint mond a többi szerkesztő, a régen második versszak (hívjuk 'éji dalnak') azért most is megakaszt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1142.
| 2026.10.11 14:32 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán! Enézést, hogy csak most válaszolok!
Volt egy kis elakadásom.
Köszönöm a figyelmes és alapos olvasást. Külön örülök annak, hogy az atmoszférát és néhány általam is fontosnak érzett sort működőképesnek találtál. Kicsit átfésűltem a szöveget. Néhány ehagyhatónak ítélt részt kivettem, Az előbb töltöttem fel változatként a maradékot.
Köszönöm, hogy időt szántál rá, és nagyon-nagyon örülök, hogy itt vagy!
Üdvözlettel: Ildikó | 1141.
| 2026.07.30 19:10 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter!
Igaza van. Beleszerettem az asszociációimba. És kevés az ambíció, amit érzek magamban, hogy változtassak rajta.
Elraktározom magamban amit elemzéskent írt, hátha befolyással lesz a későbbi írásaimra.
Köszönöm a munkáját.
Üdvözlttel: Ildikó | 1140.
| 2026.07.26 17:07 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Erős versbeszéd, meg tudja teremteni a kellő atmoszférát, de sajnos nagyon egyenletlen a szöveg minősége és egyértelműen túlírt. A jól működő képeket és asszociációkat időnként öncélú nyelvjátékok váltják fel (pl. "alattam Morzsi ugat
ilyet még nem látott a világ, sem a Nyugat"), helyenként pedig pátoszba, giccsbe hajló srok, mint pl. ("ha élsz érzed hogy fájsz"). Az a poétikai magasság, ami egyébként megvan a versben, sokszor leereszkedik, hol kevésbé-hol jobban, pedig van olyan regisztere a versnek, ami szépen működne. Sokat kellene belőle húzni, de szerintem érdemes lenne. Pl. az olyan sorokért, mint ez: "és ez jót tesz a versek szépségének/mint ember bensőjének a lovak külseje, vagy ez: "már csak borsószemeken
találnék vissza hozzád".
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1139.
| 2026.06.11 23:09 | Siska Péter - szerki -- meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
| Válasz erre | Ambíciózus szöveg, ám mintha beleszeretett volna a saját asszociációiba. Van saját hangja, képi világa, vannak invenciózus sorai, de hiányzik belőle az önkorlátozás. Túlírtnak érzem, illetve mintha több különböző vers kavarogna benne (búcsúvers, kozmikus utazás stb.). Szerintem nagyjából a harmada elhagyható lenne anélkül, hogy a lényegi jelentése sérülne, sok benne az olyan elem, melyet inkább csak ötletszerűnek érzek. A felütést is átgondolnám, részben azért, amit Mátyás is írt, illetve azért is, mert a megidézett vers koncentráltsága miatt ez a sodró szöveg inkább túlburjánzónak hat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1138.
| 2026.05.23 11:13 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marika! Nem értem, miért gondoltad, hogy nem reagálok. Ha késve is, mindig reagálok. Ha nem reagálok, már nem élek.:-)
Jókat írsz a versről. Köszönöm.
A pár kérdéses dolgra válaszolva:
1. "Bergman jeleneteiből" - elfogadom, felesleges, hiszen az olvasóban (is) megjelenik a gondolat. Ha meg nem, így járt. :-)
2. "sem a Nyugat" - olyan mint a ping-pongban a "halós leütés". :-) Érzésre is olyan.
3. "ezért viszketek" - a szárnyaim tövénél
4. "A tevém így kifujt." - egyszerűen csak ez jött. Jól esett leírni. Miért ne?
Remélem kielégítenek a válaszaim!
Maradok szeretettel, Ildikó :-)
| 1137.
| 2026.05.13 13:06 | Fűri Mária - szerki -- meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
| Válasz erre | Az, hogy az ihlető forrás megemlítődik, inkább jónak gondolom.
Izgalmas egy ilyen sokféle asszociációt mozgató versben elmerülni -- szórakozás, gondolkodás és feladat.
Egy-két sor zavar azért engem:
"Bergman jeleneteiből" -- a versszakból kiderül, elhagynám
"sem a Nyugat" -- idő előtt lerántja a verset a földre (aztán persze visszamegy)
"ezért viszketek" -- ezt nem értem, de lehet, csak nem ugrik be valami
"a tevém így kifújt" -- a kifújt túl szlenges ide
Gazdag vers, nekem ennyi észrevételem van hozzá, kíváncsi vagyok, mit reagálsz, reagálsz-e rá. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1136. 1135.
| 2026.05.06 20:39 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
| Válasz erre | Ez tipikusan olyan vers, amire bár sokan könnyen rásüthetik az 'érthetetlenség' bélyegét, igazából szinte minden mozzanat követhető benne, csakhogy ezek néha annyira furfangosak, néha pedig annyira igénytelen-kényelmesek, hogy az olvasó nem igazán akar egyetérteni velük. Fel lehet fedezni például a "magam vagyok a víz/ ezért kell elfoglalnom a/ legmélyebb pontokat" váltásban a víz ezoterikus, alkímiai tulajdonságainak összekapcsolását a személyiség jellemzésével; míg a "már amelyiknek/ már akiének// ének" ugrás mintha a szabad ötletek jegyzékét imitálná. "hangokból/ suttogások/ és sikolyokból/ Bergmann jeleneteiből"- ez a humor pedig a slam poetryre emlékeztet, nem feltétlenül kellemes módon. Minél modernebb érzületű a nyájas olvasó, annál jobban élvezkedhet a kollázsosságban; ha van valami, ami a művészettörténet alakulása során kiszámíthatóan tendál egy bizonyos irányban, akkor az, azt hiszem, a heterogenitás nagyobb mértékű tolerálása és talán a heterogenitás igénye is. Azonban ebben a versben a váltások olyan súlytalanul önkényesnek érződnek néhol, hogy nehéz beleélni magamat.
Nem segít a felütés (különösen azzal, hogy ki is van írva, hogy "felütés")- egy ilyen hosszú vers esetében terhet ró az olvasóra, hogy végig összehasonlítgassa a megidézett szöveget. Itt már a második versszaktól fel is szabadul a vers, felmerül, hogy nem érné-e meg új, kisajátítottabb kezdetet keresni.
Meglátásom szerint jól működik a versben, hogy a harmadik versszak lelki tájra kalauzol, kicsit álomként is keretezve. Sajátos hangulatot teremt, hogy a sivatag-teve-karaván motívumok milyen gravitációs erővel húzzák maguk felé az asszociációkat. Alapvetően önkényesnek érződik, viszont ha nem erőszakoljuk magunkra azt a hozzáállást, hogy minél gyakrabban tér vissza egy- egy motívum, annál mélyebb és relevánsabb szimbolikával kell hogy rendelkezzen, akkor értékelhető sajátos textúraként. Különösen a "Holdon sült tevehúst eszem ha megéhezek/ holdon fakasztott tevevért iszom ha megszomjazom/ tevebundába burkolódzom éjben fagyban ha fázom" gyerekversekre emlékeztető motivikus önelégültsége vezet ilyen irányba. Az olvasó, bár a verskezdetben beavatást nyert a teve mint vizet hordozó állat szimbolikus mélységeibe, haladhat úgy is, hogy a tevénél való megragadásban ne a tevét, hanem a megragadottságot szemlélje, a görcsös visszatérések és kudarcra ítélt elszakadási kísérletek mintázatait mint az álomvilág és az a mögött álló bánat tüneteit.
Tetszetősen körvonalazott, jól követhető asszociációs erővonal van az utolsó versszakban; a "fonál [...] közted és közöttem", a köldökzsinór és a toronyból/erkélyből leeresztett lepedőkből összecsomózott kötél koherensen nőnek ki egymásból. A zárlat viszont hatásvadásznak érződik, amin a képversies kaszkád sem segít (újra// mielőtt// többé// nem// jön// el// a// hajnal).
Amiket egyenként kiragadva igazán erős megoldásoknak tartok, azok a "én csak ballagok/ kétlábú karaván"; "nézem a csonkokat/ a tarvágást a szíveden"; "felébredek arra hogy nem kiáltok". Ígéretesnek érzem a "a fájdalom legjobb alapanyaga boldogság" (de eredetibben kéne folytatni); "most üres tisztáson vércsapok lógnak" (remek neoavantgárd festmény lenne!); "...nyúlt elvékonyodott s bár elszakadt volna/ előbb vágtam el/ még időben mint egy köldökzsinórt" (bár a köldökzsinórosdi már lassan közhelyes pszichologizálássá válik, mint a "két félteke" az első versszakban).
Legkevésbé jónak a második verszzakot érzem, ez egyrészt rengeteg 'éji dalnak' nevezett nagyszabású műre apellál, másrészt Bergmanra, miközben nagyon kényelmes, kiszámítható asszociációk töltik ki. Mind az apellálás, mind a kis lépéses asszociációk cserben hagyják az olvasót, várakozásokat keltenek benne, amiket magának kell beteljesítenie.
Összességében múlikkal szavazok. Vannak továbbgondolásra érdemes részletek a műben, de ezzel a kompozícióval túl sok minden tompítja őket. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1134. 1133.
| 2026.03.23 16:54 | Siska Péter - szerki -- meo | A dal kirepül, a magány visszatér
|
| Válasz erre | Inkább ötletfüzér még ez, mint megkomponált vers. A legerősebb sorai szerintem azok, melyekben a testi tünetek jelentkeznek, ezek mintegy "földelik" az absztrakciókat (kár, hogy nem épülnek tovább), illetve amelyekben a lírai én önironikusan azt bizonygatja, hogy mennyire "autentikus" a magánya. Ebben az irányban lenne talán érdemes haladni vele, átgondolva a címet, elhagyva az ajánlást, hiszen a versnek nincs valódi kapcsolata az avantgárd hagyománnyal, Kassákkal. A cím és az ajánlás révén tudatosan parbeszédbe akar lépni a szöveg Kassák költészetével, ez olvasói elvárást is teremt, de csak retorikai hivatkozás marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1132. 1131. 1130.
| 2026.03.23 09:54 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A dal kirepül, a magány visszatér
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, izgalmasnak ígérkező gondolatfolyam, viszont Tímeához csatlakozva bátorítanám, fésülje újra, engedjen nagyobb teret a szabad asszociációknak. Több lehetőség van itt, mint amennyit kihasznál, nyissa meg kicsit a versvilágot. A központozást is át kellene nézni. Egyébként határozottan szimpatikus fogás, hogy a szerző nevét használja fel a versben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi | 1129.
| 2026.03.23 09:00 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A dal kirepül, a magány visszatér
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Minden tiszteletem, amiért Kassák Mesternek ajánlja a verset. Ám akár ha Kassák teljes munkásságát, akár ha az emblematikus "A ló meghal, a madarak kirepülnek" című verset vesszük alapul, egy neki címzett vers lehetne merészebb, eredetibb. Engedje el a fantáziáját és bánjon szabadon a nyelvvel!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1128. 1127. 1126. 1125. 1124.
| 2026.01.19 18:31 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Próza Ma, mai..
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves V. Szabó Mátyás Szerkesztő Úr!
Egek! Elmaradt a válaszom. Bocsásson meg!
Köszönöm az elemzést, hogy részleteiben foglalkozott a szöveggel.
Sajnos nincs bennem annyi prózaírói ambíció, hogy javítsak rajta.
Én nem látom át annyira a dolgokat, mint Ön.
Túl meredek nekem ez a gradiens.
Azért, nagyon köszönöm a figyelmét és segítő szándékát.
Üdvözlettel: Vezsenyi Ildikó | 1123. 1122. 1121. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 |
|
