Vértes Roland
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1.
| 2009.10.19 13:44 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Össz
|
| Válasz erre | Minél egyszerûbb, annál jobb, ilyesmit írsz a bemutatkozásodban, s ha akarom, ennek a törekvésnek végül is megfelel ez a vers, mert a verset alkotó elemek egyszerûek vagy egyszerûnek látszanak. Hiába ugyanakkor ez az egyszerûség, letisztultság, ha az egyes elemek összekapcsolása egészen bonyolultnak látszik. Nem biztos persze, hogy valóban bonyolult asszociációs pályákat fut be a szöveg, de innen nézve, ahonnét most én nézem, keveset mutat magából ahhoz, hogy a kérdés eldönthetõvé váljon. Nehezen megítélhetõ, mennyit vállal és ahhoz képest mennyit teljesít a szöveg. Az olyan darabok, mint "Összmûvészetbe merített / patkánybõr, jelentéstõl / megfosztott eltûnés" egyelõre nem közölnek velem túl sokat. Mármost lehetséges, hogy egy nagyobb szöveggel való interakcióban élõvé válnának ezek a struktúrák, jelen állapotban azonban némi képalkotásbéli merészségen és eredetiségen kívül nem sok tudható meg általuk. Még egyszer, hogy egyértelmû legyek: nem a szöveg mondandóját kritizálom, nem is a képalkotást, sem a nyelvi építkezést, hiszen pontosan arról van szó, hogy egyelõre annyira messze tõlem ez a vers, hogy ezekrõl nehéz volna igazán érdemben beszélnem. Megnéztem a többit, hátha több fogódzót nyújtanak, de még nem. Darabok ezek valahonnan, csak számomra nehezen dekódolható, honnan is. A szövegek pedig egyelõre nem annyira intenzívek, hogy puszta létezésükkel szavatolják önnön létjogosultságokat, azaz nem képesek még eltüntetni kíváncsiságomat származásukra vonatkozóan. Arra biztatnám a szerzõt (itteni viszonylatokban legalábbis), hogy merjen bátor lenni, jobban kibontani ezeket az impulzusokat, s akkor egy-egy szöveg könnyebben megáll a saját lábán. Közönség elõtti megméretésükhöz-megmerítésükhöz nem árt ez. És arra is rá lehet jönni ilyenkor, hogy a kevesebb néha több c. örök igazság / közhely mellett létezik egy másik evidencia is, nevezetesen, hogy néha a több a több; avagy az egyszerû szövegek néha önkéntelenül is bonyolultabbnak láttatják magukat, mint a bonyolultak. | 0 |
|
