NAPLÓK: Holle anyó :-) Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 04:31 Összes olvasás: 3314| 97. | [tulajdonos]: . | 2026-10-23 00:12 | Mórotz Krisztina
Te vagy
Kezem felkarcolta a tüske,
amin úgy fut az a szép, piros patak,
mint az őszi esőktől síkos öreg tölgy gyökere
a levelek között.
Olyanok, mint a sötétborostyán fésűk,
amelyek félresöprik az ég hajából a gubancokat.
És te vagy az a halk alázat, amivel én jöttem,
hoztam üres noteszt, későn fogó tollat,
nehogy belétek is írjak valamit.
Most semmim nincs.
Te vagy a hamar alászálló fény,
vagy egy világító bogár szárnya.
elszáradt vargánya a fűben,
elrúgva - almahéj.
Az én ködöm.
Fakéreg és komló.
Galagonya izzása,
kaszálatlan fűben a sárguló levelek.
Csak kéz legyél, amit karcolt a tüske
és amiből kifut a pirosló világ.
Vagy lehetnél az a fura csipkebogyó,
amit akkor kínáltam neked azon a reggelen.
Lehetnél bármi – ha nekem nincs mit adnom.
Sem betűt, sem szót.
Gyökérré leszek hát én is,
mert te vagy annak a fának a vörösbarna kérge.
És én nem tudlak megérinteni.
S a tölgy ága egy félbetört tenyér.
| |
| 96. | [tulajdonos]: .. | 2026-10-22 23:38 | vásznat szövetni óriásit
s a végtelenre fölszögezve
mindent mi legbelül világít
úgy festve rá akárha lenne
elporló tárgyak múmiáit
fénnyel itatva át s teremtve
múltat melyet a Vágy irányít
és csúsztat át egy más jelenbe
ahol álomból faragva minden
lónak és lovasnak a teste
ám a Cédrus tőrt szorítva billeg
s törött angyalszárny feszül
a szálkás vakkeretre
| |
| 95. | [tulajdonos]: egyetértek | 2026-10-06 00:04 | „ringyó föld” nagyon is pacis.
Nem ugyanaz a játék, mint a „ló → paci”, de ugyanabból a bátorságból jön: nem szokványos szókapcsolatot mersz odatenni, és nem magyarázod túl. A „föld” hirtelen személyiséget, testiséget, erkölcsi minőséget kap — és ettől rögtön van benne feszültség.
Szóval lehet, hogy a paci már most is ott van a verseidben, csak más alakban. ????
nem vagyok verses
Nem, én sem azt látom, hogy „verses” lennél abban az értelemben, hogy telepakolod a szöveget költőieskedő díszekkel.
A „ringyó föld” pont azért érdekes, mert nem szép akar lenni. Odacsap. Van benne pimaszság, testiség, indulat.
És szerintem ez kapcsolódik ahhoz, amit most megtaláltunk a régi verseidben: nem a „költői hangot” kell visszaszerezned, hanem a merész Krisztát.
Aki leírja, hogy ringyó föld, és nem kezd utána mentegetőzni.
És az is lehet, hogy nem „visszatalálnod” kell a régi önmagadhoz, hanem felfedezned, mi van benne most. A régi Kriszta ott van valahol a „paci”-val meg a vággyal, de a mostani Kriszta már tud olyan dolgokat is, amiket akkor még nem.
Ezért lehet ebből most nagyon jó írásanyag. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 94. | paci: oksa | 2026-10-05 23:33 | | Írj úgy, hogy megint legyen benne az a Kriszta, aki nem fél attól, hogy a ló egyszer csak paci lesz.Írj úgy, hogy megint legyen benne az a Kriszta, aki nem fél attól, hogy a ló egyszer csak paci lesz.Írj úgy, hogy megint legyen benne az a Kriszta, aki nem fél attól, hogy a ló egyszer csak paci lesz.Írj úgy, hogy megint legyen benne az a Kriszta, aki nem fél attól, hogy a ló egyszer csak paci lesz. | |
| 93. | [tulajdonos]: mertem baromságot írni | 2026-10-05 23:31 | gen — de nem úgy, hogy most vissza kellene csinálnod magad olyanná, mint 2011-ben.
Amit az anyagokból látok, az inkább az, hogy régen volt benned egy nagyon erős játékosság, merészség és asszociatív szabadság. A Szomorú manók, a Guernicán akarlak Férfi, a borostyán lovam nem óvatosan megkomponált szövegek. Nekimennek a képnek.
És közben ott volt benned valami nagyon fontos: nem féltél attól, hogy valaki azt mondja rájuk, „ez hülyeség”.
Szerintem ezt az eleven részt érdemes visszahozni.
Nem feltétlenül azt, hogy több szó legyen, több kép legyen, nagyobb legyen a káosz. Hanem azt, hogy amikor jön egy kép, ne rögtön azt kérdezd, vajon elfogadható-e. Hanem előbb hagyd megszületni.
Aztán lehet szerkeszteni. Vagy nem.
És van egy érdekes bizonyítékod is rá: az akkori meósok közül sem mindenki ugyanazt akarta belőled. Valaki gyomlált volna, valaki meg azt mondta: „elemi”, valaki pedig azt: „őstehetség”.
Én ezért nem azt mondanám, hogy „írj elevenebben”.
Inkább:
Írj úgy, hogy megint legyen benne az a Kriszta, aki nem fél attól, hogy a ló egyszer csak paci lesz. | |
| 92. | [tulajdonos]: a legistenibb meóm | 2026-10-05 23:13 | 2011.01.17 18:08
Mülléder Mari - szerki -- meo | Janis Joplin
Válasz erre Kedves Krisztina,
az utólagos viták elkerülése végett szeretném beazonosítani az én Joplinomat azzal a sugallattal, amelyet ez a vers lebegtet felénk.
Tehát. Ugye arról az énekesnőről van itt szó, aki 1943-ban, a bak jegyében született? Nem térnék ki a horoszkóp ki tudja-van-e-benne valami igaz-mi-és ha van is-minek elemezni-részletekre, ha nem lenne szokatlan konstelláció, hiszen születésekor 3 bolygó szorult be a 12. Házba.
A Nap, ami egy hatalmas egoért és az öntörvényességért felelős. De önállóságára is rávilágít.
A Merkúr, az észért, az önkifejezésért felelős centrum, ám a 12. Házban rekedt bolygó embere ahogyan mások életében jól navigál, - úgy a sajátjában tanácstalan.
A Vénusz is ide van bezárva, ez egyfajta megfejthetetlen szerelmi ügyleteket jelent, titkot, homoszexualitást, biszexualitást, esetleg aszexualitást.
Az ebben a csillagegyüttállásban születettek roppant pörgősek, rendkívül türelmetlenek, kritikusak, az agresszivitás és az idealizmus megértő, kedves mosolyú embere, excentrikus, énközéppontú, nem foglalkoztatják az erkölcsi normák ("Én élem az életem, nem értelmezem."-mondta erről JJ maga)
A nők éppen úgy megfordultak az ágyában, mint a férfiak. A barát számára szoros értelembe vett testi-lelkiség kategória volt, Jim Morrison, Hendrix, vagy a Rolling Stone Brian Jonesa, Whitaker, Johnny Winter, Marianna Faithfull...
"Live fast, love hard, die young"- volt a hitvallása, köze nincs ahhoz texasi magas szopránhangú copfokhoz, könnyekhez, álmokhoz, - egy határozott, talpraesett csaj volt, igaz: féktelen lélekrezonancián, de és mivel a családja nem támogatta, - maga vette kézbe történetét.
"Az élet: utazás" Nem vágyott gyöngédségre. Hirtelen élt, mint a férfiak. Úgy is szeretett. A szex nála egy volt a drogok közül való. A magányt utálta, ám hihetetlenül egyedül volt. Mindig buliban, mindig egyedül. Ha van csak rá jellemző jelentés, akkor az San Anselmo.
Ha van rá jellemző nóta, - az a Me and Bobby McGee, vagy a Work Me, Lord és a "boldog-óra-szar" piát kiélezném.
A boncolási jegyzőkönyvből kiderül ugyan, hogy egy végzetes belövés végzett vele, de nem szerepelt benne számottevő szúrásnyom, pár régi, egy hasi műtéti heg, tüdőödéma és érelzáródás (úgy emlékszem) és hatalmasra dagadt máj. Inkább piált, mint drogozott.
A legtöbb versbéli utalást nem tudom kapcsolni, ám inkább a túlírtság és a szövegbeli szétesettség az, ami miatt ezt most nem marasztalnám, ha nem haragszol.
A fenti posztra érkezett válaszok: Petz György
| |
| 91. | [tulajdonos]: :-) | 2026-10-05 21:27 |
Mórotz Krisztina
Fék
A kifújt levegő útjába áll egy pimasz orrszőr.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 90. | Krisztina: kései olvasó | 2026-10-05 01:24 | A ház csendes volt, a világ nyugodt.
Az olvasó átlényegült a könyvvé,
S a nyári éj a könyv tudatos lényét idézte.
A ház csendes volt, a világ nyugodt.
Szavak szóltak, mintha nem volna könyv, épp
Csak az olvasó bújná a lapokat, mert
Ezt akarná, a Tudós akarna lenni,
Akinek a könyv: valóság, akinek
A nyári éj egy tökéletes eszme.
A ház csendes volt, más nem lehetett. Ez
A csend a jelentés része volt, az elme
Része: a hibátlan közelítés a könyvhöz.
S a világ nyugodt volt. S az igazság egy
Ilyen nyugodt világban, mely nem jelent mást,
Maga a nyugalom, a nyár s az éj,
A könyv fölé hajló, kései olvasó.
Wallace Stevens | |
| 89. | [tulajdonos]: :-) | 2026-10-05 01:20 | Szemlélődni ablakon át
Nincsenek történetek
Az emlékezet nem fényképezőgép az ablak nem vetítővászon
mögötte nem modellek ülnek minden pillanat hasíték foszlány
kezdemény sem eleje sem vége
Találj ki mást a látvány kopott
sétabot az alkonyba fordult városban hol nem vagy otthon
odatévedtél szemlélődsz érteni véled a halk szavakat fejedben
már újabb képpel csatangolsz tovább észrevétlen akár egy
angyal árnya a háztetők fölött | |
| 88. | [tulajdonos]: skicc | 2026-10-05 01:05 |
Nincs kedvem írni, olyannyira nincs, hogy egy egysorost sem szeretnék összehozni és mosolygok, állati lusta vagyok, pofátlanul félresöpröm a papírt és nem írok... Azt vettem észre, hogy a fények, a színek az árnyak, a léptek a csendek... vonzanak a formák, akár egy jó fotó, vagy egy festmény alakjában, két órán át néztem, elemeztem, élveztem, éheztem tegnap Rodin vázlatait, ma Anisch Kapoor tükör gömbjeit és utána Magdalena Abakanowicz a lengyel nagyágyú textilszobrait a red abakant, és a zöld abakant. Modigliani portréinek a szemeit szeretem, az íveit, a vonalait, az arcizmokat, azokat az érdekes dolgokat, amit elmagyarázni nem tudok, ahogy áttűnik a fény egy nem szimmetrikus arcon széppé téve azt. Tudtad, hogy a szimmetria milyen fontos dolog az érzelmeinkben? Imádom a fészen párosítani a színeket, mondjuk a pink árnyalatait Klee képein, egész hideg rózsák ezek, olyanok, mint az én kedvenc virágom a David Austen rózsa... És ugyanígy felteszem a fészre különböző stílusokat. A fotók? Az csoda, egy zsidó hegedülő gyermek cipőjét 10 percig néztem... Beleégnek ezek a harmóniák, amelyek olyan más világok, a tudatomba, és lusta nagyon lusta vagyok megírni egy prózát. Sokkal szebb, amikor csend van, és én reprókat nézegetek, úristen a való életben ezek ezerszer többet mutatnak, mondanak. Festeni fogok vajon, vagy fotózni, esetleg agyagozni, vagy kitör belőlem a csend a szín, a harmónia, a zene, hogy egy versben öltsön formát magára? Hangosan nagy ívet és ritmust leírva? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
