NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 06:28 Összes olvasás: 40677Olvasói hozzászólások nélkül| 14. | Tóni: Az első kérdésre | 2003-03-15 21:22 | | Azok ott tényleg tavak. A Duna csak körül izéli ott ezeket az izéket. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 13. | Olvasó: válaszok | [tulajdonos]: kérdések | 2003-03-14 13:11 | | Solaris. Nem. Sután. Még sutábban. Férfiasan. Tényleg nem, fejben sem. Kínzás. De. Bizony változtat (ront). Halálra. Életről. | |
| 12. | [tulajdonos]: kérdések | 2003-03-14 11:27 | Bőrharis összeírogatott pár dolgot, megkért, gépeljem be:
Miért van az, hogy a Duna felszínén vannak sima foltok, mintha ott állóvíz lenne?
Örülnek a költők, hogy szobrot állítottak nekik?
Hogyan nevettek fiatalkorukban? Hogyan nevetett Csokonai? Balassi?
Vajon Rimbaud 20 éves kora után tényleg nem írt verseket, még fejben se, vagy csak nem találta fontosnak leírni?
Nem kínzás az, amikor az ember többször elolvassa Krúdy életrajzát? Nem kell ilyenkor újra meg újra nyomorúságosan meghalnia?
Változtat valamit a világ folyásán, ha az utolsó, nem kívánt falatot legyűröm, és nem hagyom kidobni?
Mire gondolnak az öregemberek, amikor elücsörögnek a padon?
Miről beszél magában a kisfiú hazafelé menet?
Nem tudom, választ keres rájuk, vagy csak úgy leírogatta ezeket, mindenesetre tessék, itt vannak.
| |
| 11. | [tulajdonos]: Melon | 2003-03-14 11:11 | Nem tudom, mi ez, depresszió vagy tavaszhiányos depresszió, nem is fontos.
Bőrharis az asztalnál körmöl, erősen koncentrál, én mélázgatok, nyűglődöm.
Tegnap kedves csarnokomban vásároltam, a pénztárnál állva rábambultam az előttem álló nő nyakára. Különös egy nyak volt, mintha szappanból lenne kifaragva, hófehér, sima, legalábbis vaksi szemeimnek. Percek teltek el, míg rájöttem, nincs haj a nyakán, nincs pár babaszösz hajszál, sehol semmi tüske, még a nyoma is hiányzott, a tarkó alatt nem nőtt semmi. Szép volt.
A kedves csarnok. Úgy tűnik, arrébb költözöm, nem messzire, de annyira mindenképpen, hogy ide vissza sosem sétáljak. Annyiszor gyalogoltam el minden kapualj előtt, annyiszor vásároltam be minden egyes kis boltocskában, hogy most úgy érzem, nem egyszerűen enyémek ezek a helyek, hanem én magam vagyok mind. Hogy otthagyott pénzem, tekintetem valahogy bekebelezte a helyet, hozzám nőttek, mint újabb meg újabb végtagok, a bazár, ahol csillárt, mázolmányokat, húsz éves hamutartót, húsz forintos könyveket tapogattam, a megszokott hentes, a kocsmák, bizonyos vagyok abban, sokáig lesznek fantomfájdalmaim, fantomzsibbadásom és viszketésem, fantomsajgás a gyomrom táján, fantomhiány. | |
| 10. | [tulajdonos]: mísz | 2003-03-11 11:17 | Ma útközben mindenféle furcsaságot láttunk. Ady szobra előtt a virágágyásokat télre fenyőágakkal fedték be. Most olvadás után egy kupacba hányva zöldellnek, közéjük keveredtek a kifakult szalagú koszorúk is. Ki kéne hozni ebből valami szép allegórikusat.
Hagyjuk.
Aztán a plakátok. Minden második oszlopon Tap Dogs reklám gyűrődik, ennyit a rábukkanás öröméről. Miért hiszem azt, hogy egy könyv csak nekem nyílik ki, egy műsor nekem mutatja meg magát? Aztán ha kiderül, ez volt a hétvége legnézettebb filmje, rögtön lekurvázom.
Bezzeg ha tudom, valami populáris következik, nincsenek intim igényeim.
Ekkor hagyott ott Bőrharis, mondván, hazamegy kipihenni magát az esti ivásra, nyávogjak magamban. A 22-es csapdája túlélőboltról le is maradt. Szegény.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | [tulajdonos]: ismét valami könnyed | 2003-03-10 15:47 | Hétvégén szörföltünk a tévén. Egy kereskedelmi műsoron akadtunk végül fenn, valami tánc, még jó, hogy reklám után kiírják, mi az, amit a csokik, árelőnnyel bíró autók és a jövő heti Zs kategóriás texasi karatefilm homályos folttá mosott a néző agyában. Szóval Tap Dogs.
Gyönyörűek voltak, de tényleg. Hat izmos, szép testű fickó szteppelt indusztriál diszletek között, életemben nem hallottam róluk, igazolandó feneketlen vagy éppen nagyseggű műveletlenségem, de élveztem. Finom zene, leginkább dobok, meg persze cipő, mit cipő, igazi munkásbakancs, olykor gumicsizma kopogása, ösztönritmus, kicsit VHK, kicsit Amadinda, valahol egy kis Henry Rollins beütés, talán a kidolgozott mellkasok és a kockás ingek, esetleg az izomból dobbantások miatt, bár tetoválás sehol, aztán persze picikét Michael Flately, mert show volt ez is, röhögséges olykor. Én legeltettem szemem, Bőrharis meg végig táncolt, nagyon élvezte. Mondtam neki később, kihagyott pár remekbeszabott férfitestet.
Aztán elgondolkodtam: miért szeretem nézni a szép nőket, a szép férfiakat? A mellüket, feneküket. Nem tudom, hogyan akarom birtokba venni, magam alá gyűrni vágyom, esetleg magamba, vagy egyszerűen magaménak? Hogyan szeretkezzem vele, partnerem legyen vagy én magam? Bőrharis szerint szeretkezéskor úgyis két testet használ az ember, nem mindegy, melyik a szép? Elmosódnak a határok. Szerintem meg Bőrharis vagy szűz, vagy csak kitalált alak. Én mindig érzem, ha beszorul a könyököm, esetleg röhejesen festek a nem létező külső szemlélő szemében.
| |
| 7. | [tulajdonos]: sárga irigység | 2003-03-07 12:06 | Kicsit el vagyok szonytolodva.
Olyan súlytalan lettem, mint a vattacukor, ragadok ide meg oda, és ha békiben hagynak, nyúlós cukorpermetté válok. Marad a gizda hurkapálca.
Olvasom Johann és Gyopár naplóját, olyanok hozzám képest, mint a fenti vattacukorhoz viszonyítva egy disznótoros, minden szépségével, borzalmával, tragikusságával és tartalmasságával. Szeretem a disznótorost.
Rohadt Bőrharis meg röhög mögöttem, ő bezzeg éppen akkora, mint egy Bőrharis, sem több, sem kevesebb. Shar pei, lógó bőrü sznob vagy, mondja, majd elmegy vizelni, esküszöm, fütyörészni fog, és mintákat rajzol a piszoár felületére.
Írtam is egy verset, majd a tükör mellé ragasztom sárga cédulán:
Tegnap estére csak könnyű rántotta,
közben Roald Dahl.
Jó lenne azt írni most: Henry Miller is,
de az tegnapelőtt történt,
és amúgy sem jutott eszembe róla semmi.
| |
| 6. | [tulajdonos]: ez viszont jó | 2003-03-05 17:16 | Gumicukrot vettünk, Neon Férgeket.
Legalábbis ez lenne a nevük magyarra torzítva.
Mindegy, felőlem aztán gombafonálnak is nevezhetik, ha egyszer bejön.
Aprócska kis giliszták a szivárvány minden színében, kristálycukorban megforgatva - ugye nem ez a kandírozás? És savanyúak, savanyúak, mint a kökény, mint az ecet, mint a rozsdás vasdarab, összehúzza minden testnyílásunkat, csücsöri szájjal, résnyi szemekkel vigyorgunk egymásra, és újabbat tuszkolunk be fogaink közé.
Egészen boldog dolog ez.
Csak el akartam mesélni.
| |
| 5. | [tulajdonos]: ez most nem jó rész | 2003-03-05 13:06 | Szól itt nekünk a Red Hot Chili, indiánzenének nem rossz, populár, művészien tetovált indiánzene ez ugyan, de a kifinomult dzsessz nem elégíthet ki minket. Most.
Ott voltunk a pincében, a kanyarnál, a mozgásérzékelőnél, egy apróság, a testhőmérséklet finom emelkedése volt a jel, és berohantunk a tiltott kanyarba. Rohantunk, hogyne. Három méter agónia, három méter vákuum, úgy suttyant bele hullafoltos kis álmocskánk, hogy csak a pormacskák nyávogtak utána. Sehol egy üreske, még helyünk sincs csavarokat dobálni, merre van a halálos erősségű gravitációs anomália. Ezt persze csak én írom, Bőrharis egykedvűen rágózik a ritmusra, szégyelli, hogy pár órája lebiggyedő szájjal szembesült zsákutcánkkal. A könnye majd kicsordult.
Kár volt bemennünk, megmaradt volna a Zóna Közepe, A Titkos Hely, az Őszinte Kívánságok Kupakbeváltó és Elfogadó Helye. Bőrharis újra a prériről álmodozik, a Keselyűcsőr szikla alatti hasadékról, ahova fiatal korában nem merészkedett be, most már késő, nem fér át a nyíláson. De te sem, mondja, ahogy végigmér. Bekaphatja!
Eszembe jut a régi, lebontott ház. Kőkerítése mellmagasságomig ért, bent, a kertben a föld feltöltődött egészen a kőrakás széléig, vagy a fene se tudja már, talán csak a dzsumbuj burjánzott fel, párás zsálya szaga áradt, söröskupakok csillantak fel.
Bőrharis, csak reménykedem, lesz erőm nem arra menni, ha legközelebb hazautazom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
