NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-10-28 02:54 Összes olvasás: 117971| 22. | [tulajdonos]: Don’t cry for me, please | 2018-06-28 13:24 | Kedves György!
Idézem: "... mint akit bezártak (magát zárta be) valahová, és próbálna kitörni, új irányt szabni az életének."
Baltazar egy korábbi bejegyzésével szeretnék válaszolni (az előbb még tudtam a számát, de mire írni kezdtem, elfelejtettem, nem keresem elő újra): "Sokszor keverik össze a teremtményt a megalkotójával."
A verseim alanyai önálló életet élnek, külön univerzumba tartoznak. Van közöm hozzájuk, ismerem a feléjük vezető féreglyukakat, de nem vagyok velük azonos. Visszatérő modellem az egyik szomszédasszonyom. Ha vele beszélgetek, abból mindig születik valami. Jó esetben csak tünkány vagy boszordér. Máskor ijesztőbb teremtmények.
Szóval, Zoárd, amíg maga a torzszüleményeim lelki üdvéért aggódik, én boldogan süttetem a hasamat a nappal.
Üdv: Frankenstein alias Szaurella alias Anikó
| |
| 21. | [tulajdonos]: mese | 2018-06-28 12:55 | Valamikor nagyon régen a Parnasszusban megjelent néhány Octavio Paz-vers fordításom. Valakinek elajándékoztam az utolsó példányt is a megjelent lapszámból. A fordításaim így most szélfútta nyomok.
De ezt a haikuszerűséget most előbányásztam az internetről, és újrafordítottam:
Octavio Paz
Alba
Sobre la arena
escritura de pájaros:
memorias del viento.
Hajnal
Madárláb írta
krikszkrakszok a homokban:
a szél emlékei.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 20. | Vajdics Anikó: mákszemnyi szűrő | 2018-06-28 12:10 | Ó, igen!
Mindazonáltal, a szépítő kritikát elfogadva, gondolok a rózsakertre is:
KÉPKERET
Kifordulni a maga alkotta keretből,
mint a sokat látott kép, amikor unni
kezdi a napfény árnyjátékait a falon.
Áttörni a mákszemeknek is nézhető
légypiszokkal borított üveglapot,
amelyen keresztül egy ideje már csak
megsárgult, kopott színeket lát. Várni.
Talán elkapja a tekintetét egy kíváncsi
szempár, mielőtt leér a szilánkok közé.
Szépítkezni vagy rútítkozni. (Egyremegy.)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | Gyurcsi: Svejk | Vajdics Anikó: mi légyen | 2018-06-28 11:14 | A klasszikusok olvasása mindig segít az eligazodásban. Találhatunk erre a problémára is megoldást, mint ahogy az alább idézett párbeszéd is megmutatja:
"– Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon – szólalt meg egy idő múlva –, éppen ott, ahol most a tükör lóg.
– Az, jól tetszik emlékezni – felelte Palivec úr –, ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy megjegyzést, és csak kellemetlenségem lenne belőle. Kell ez nekem?" | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 18. | Vajdics Anikó: mi légyen | Duma György: Így se, úgy se | 2018-06-28 11:00 | Kedves Zoárd!
Egy Ön által is jól ismert klasszikus műből szeretnék ide igézni egy idézetet:
"A szépségvizsgáló bizottság munkáját mindenki segíteni köteles, mert ellenkező esetben nemre, korra és rangra való tekintet nélkül huszonöt veretik rá, lába spanyolcsizmába húzatik, hüvelykje szorítóba tétetik, és babra térdepeltettetik."
De hogy ne csak más Bab-érjaival büszkélkedjek, egy saját élménnyel is előhozakodom: most takarítottam le egy régi fényképet (apám van rajta, annyi idős korában, mint amennyi most a nagyfiam): az üveglap légyszaros volt, nem "csupa-karc".
Na, most akkor mi légyen?
„Szípítkezzünk”, ahogyan a nagymamán mondaná, vagy rútítkozzunk? Tekintsünk el a mákszemeknek látszó légypiszokkal borított üvegen át látható valóságtól? Nézzük inkább rózsaszín szemüvegen keresztül? De mit fog akkor szólni Szaurella királynő? Mi lesz, ha ránk küldi a börtönporoszlót a somfa bottal?
Szívesen elindítanék egy szavazást: legyen légyszar vagy ne legyen?
Elárulom, utólag tettem bele a versbe, aztán kivettem, újra beletettem -- még nem dőlt el, mi lesz a sorsa.
Egy dolgot érdemes figyelembe venni: egy légyszaros üveget némi ecet segítségével egy-két mozdulattal le tud takarítani az ember, a csupa-karc üveget dobhatjuk ki. Itt (ebben a versben) persze nem számít az sem, hiszen, ha minden jól alakul, belülről kitörhető.
Köszönöm a figyelmet: A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 17. | Gyurcsi: igen | [tulajdonos]: így is, úgy is | 2018-06-28 08:20 | "amin keresztül egy ideje már
csak megsárgult kopott színeket
lát"
Ezt a részt személyesen is átéltem és átélem.
Szürke hályog miatt műtötték a jobb szemem, a műtét előtti állapotot írtad le. Aztán a másikkal most zajlik le ugyanez.
Egyébként az egész versben tökéletes képekkel operálsz, nekem nagyon tetszik! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 16. | Duma György: Így se, úgy se | [tulajdonos]: így is, úgy is | 2018-06-28 08:09 | Kedves Anikó, egy ideje, egyre erősödően, ugyanezt a hangulatot érzem az írásaiból, mint akit bezártak (magát zárta be) valahová, és próbálna kitörni, új irányt szabni az életének.
Ami, persze, sosem lehetetlen, de a hathuszas rég elment, a délutáni meg, lehet, hogy messze visz, de vajon tényleg oda kívánkoztunk-e.
A légyszaros-t megfontolnám, bár teljesen "ül", stilisztikailag engem zavar. Csupa-karc? | |
| 15. | [tulajdonos]: így is, úgy is | 2018-06-27 20:23 | kifordulni a maga gyártotta
keretből mint a sokat látott
kép amikor megunja a délutáni
napfény árnyjátékait a falon
áttörni a légyszaros üvegfalat
amin keresztül egy ideje már
csak megsárgult kopott színeket
lát várni talán elkapja egy kíváncsi
kéz mielőtt a földre hull a szilánkok
közé vagy ha nem hát úgyis jó lesz
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 14. | weinberger: jó | [tulajdonos]: kötelék | 2018-06-20 18:41 | | Jó ez a hat sor. Minden állítása súlyos és persze igaz. Ha én fogalmaztam volna (sajnos nem), akkor hozzátettem volna, hogy a gőze nagyon butít. | |
| 13. | [tulajdonos]: kötelék | 2018-06-20 16:34 | Nem csak ahhoz kötődünk, amit szeretünk.
A gyűlölet, mint a cián-akrilát, pillanatok
alatt reakcióba lép mindennel, amihez hozzáér,
és ha az ember nem vigyáz, a saját szemhéjait
ragasztja össze vele – jobb esetben csak az ujjai
tapadnak össze egymással vagy a megütött arccal.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
