NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 04:21 Összes olvasás: 102037| 976. | [tulajdonos]: Élménybe | 2026-04-13 21:16 | | 62 évesen elértem, hogy egyik nagy álmom megvalósult: tavaly ősszel megvettük életünk első (és talán utolsó) lakóautóját, egy Fiat Ducato 2,8 diesel, 6 személyes pompás lakóautót. Most lépett felnőttkorba, 2007-es évjárat, tehát aránylag fiatal. Minden van benne. Eddig három utunk volt vele, most húsvétkor egy 720 kilométeres, négynapos (három éjszaka) túrát csináltunk vele végig. Pécsett voltunk, ahol az első napon megnéztük a dzsámit, a székesegyházat, a főtéren söröztünk, és egy parkolóban éjszakáztunk a kocsival. Fűteni is kellett még, hajnalban hideg volt. Másnap a Csontváry kiállítással kezdtünk, majd a Zsolnai múzeum következett, és aztán megnéztük a Roma holokauszt (Parajmos) kiállítást-emlékhelyet. Megdöbbentő élmény volt mindhárom hely. A Csontváryhoz nem kell kommentárt fűznöm ugye? De ami kincs és szépség van a Zsolnai múzeumban, hmmmmm. csodás! Mivel borsosak voltak a belépők minden helyre, ezért rengeteg fényképet készítettünk, de azért néhány (5 darab) művészeti könyv vásárlása is belefért a büdzsébe. Estére felautóztunk a TV torony alá, először medvehagymát szedtünk, én somfabotokat vágtam mert erre felénk ritkaság, majd egy kellemes pipa után a szokásos esti rutin jött. Több mint 500 méter magasan voltunk, de másnap délelőttöt azzal kezdtük, hogy felmentünk a toronykilátóba, ahonnan szépen látszott a körben alánk terülő ország, a magyar haza. Sőt, délen egészen a horvátok hegyei fehérlettek, reggelre náluk leesett a hó. Kávézás után még egy csodás körutat tettünk a környező településekbe, így Kakasdra, Ófaluba és Mőcsénybe mentünk. Az éjszakát egy szinte üres csárda parkolójában töltöttük el, miután friss és hideg csapolt sört ittunk náluk. Másnap a terveink szerint már csak Zsibrik maradt, ahová az autónkkal nem tudtunk bemenni (magasság és súlykorlátozás miatt), így egy oda-vissza 8 kilométeres gyalogtúrát tettünk, de megnéztük a 37 éve látott kis települést, ahol anno a nászutunkat töltöttük. Akkor velünk együtt 13-an voltunk a faluban, most sokkal többen élnek ott, hiszen drogrehabilitációs központ lett a faluból, ahol sok fiatal gyógyul, dolgozik, állatokat tart, önellátó életet élnek. A kocsi mellett egy elhagyott, kerítés nélküli telken óriásbambuszt vágtam, és egy tövet hazahoztam, hátha megmarad. A sombotokkal együtt nekem már így megérte!!! Hazafelé még meglátogattuk Budafokon a nővéremet, majd este a híradó után a túra után szinte elájultunk. Másnap egész nap a pihenésünket pihentük ki, semmit sem csináltunk, illetve én főztem egy hatalmas fazék töltött káposztát. Útközben sem kellett éheznünk, sütni főzni tudtunk a kocsiban, zuhanyozni, aludni kényelmesen tudtunk még így 60 plusszosan is. Az autónk is jól vizsgázott, ez volt a negyedik útja velünk, így már 2200 kilométert tett meg velünk. Nemsokára megérkeznek rá az Itt vagy otthon Egyesületünk matricái, és vele kezdünk ismét a Kultúrát négy keréken programunkba, amivel hátrányos helyzetű településekre viszünk programokat ifjaknak, időseknek. Szép volt, jó érzés, hogy van élet a halál előtt... A következő út a Mátra és Lillafüred lesz. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
