NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 03:14 Összes olvasás: 738119| 4908. | [tulajdonos]: asio otus | 2026-10-25 22:29 | | 2020 nyarán abban a lakásban, amit akkor alig néhány napja laktam, a nyitott ablaknál ültem a laptopom előtt. Egy szakaszosan megszólaló vékony, sírásra emlékeztető hangra lettem figyelmes. Az ornitológia roppant távol áll tőlem, de valahogy mégis biztos voltam benne, hogy amit hallok, bagolytól származik. Beütöttem a keresőbe, hogy bagolyhang, és tényleg az volt. Olyan furcsa ritmusban szólt a valódi madárhang és a gépből a felvett hang, mintha egymással felelgettek volna. Aztán három évvel később egy anyamadár felnevelt vagy hat bagolyfiókát egy meglehetősen forgalmas út mellett álló ezüstfenyőn. A csoda tudja, hogyan, de szerzett elegendő táplálékot a kicsinyeknek. Mindez a városban, igaz, annak a peremén. Erdei fülesbagoly. | |
| 4907. | [tulajdonos]: hangok | 2026-10-23 17:35 | | Nem tudom, van-e olyan ostoba ragadozómadár, hogy a hangjával felhívja a figyelmet magára: vigyázz jövök! Költői kérdés volt: ilyen madár nincs. Beleírhatjuk a versbe, de attól még nem lesz. Sokkal inkább a zsákmányállat ad ki hangot, amit a ragadozó észlel, és lecsap rá. Egy picit szabadna logikusabbnak lenni. | |
| 4906. | [tulajdonos]: nyolc | 2026-10-23 11:04 | | Tegnap este kézbe vettem Makszim Gorkij önéletrajzi trilógiájának első kötetét, és egy váratlan ötlettől indíttatva úgy döntöttem, hogy hangosan fogom olvasni. Nyolc oldalt olvastam így, és azt hiszem, máskor is fogok így tenni; sokkal gazdagabb az élmény, hogy a szem gyorsaságát a hangképző szervek lassabb működése kissé megfékezi. Elképesztően szép szöveg, brutálisan eleven és láttató, Gorkij istenáldotta elbeszélő. | |
| 4905. | [tulajdonos]: Halmai Tamás kérdései | 2026-10-20 17:30 | (1) Mennyire van jelen a kortárs irodalmi kultúrában a babitsi életmű és szellemiség?
(2) Téged személyesen milyen viszony fűz a költő műveihez?
(3) Kötődsz-e esetleg – Babitson keresztül – Esztergomhoz vagy Szekszárdhoz?
| |
| 4904. | [tulajdonos]: ketten ugyanarról | 2026-10-20 17:16 | | Milyen különös: amikor föltettem a Halmai Tamáshoz kapcsolódó kis posztomat, nem tudhattam, hogy a Lángoló Könyvtárban valaki valami hasonlót tesz éppen. Igen, Halmai Tamás egészen kivételes alakja a magyar költészetnek. | |
| 4903. | [tulajdonos]: Halmai/Babits | 2026-10-20 17:10 | A napokban megjelent Halmai Tamás: A szellem is lélek című kötete, amelyben tőlem is szerepel egy oldal. Három kérdést tett fel, az én kis szövegem azokra ad választ. Íme:
Vannak költők, akik felé erős szelek visznek, és vannak olyanok, akikhez inkább mélyáramlatok terelnek: Babits az utóbbiak közé tartozik. Egy a költészettel találkozó, eligazodást kereső fiatalt minden bizonnyal gyorsabban megragadja Ady vagy József Attila költői világa, Babitsra valahogy meg kell érni. A tudós költő álarca mögött egy végtelenül érzékeny, szenvedélyektől, fájdalmaktól áthatott költőt illene megpillantanunk. Mindenki ismeri az Adyval közös fényképeit, az átható erejű tekintet egy erőteljes férfié, akiben hatalmas tettvágy, energia és munkabírás van. Ez az ember teljesen egyenértékű a másik Géniusszal, csupán irányaik, eszközeik eltérőek. Babits tudása, műveltsége, igényessége, poétikai mindentudása, katolikus erkölcsisége együtt alkotja azt a személyiséget, amelyben egymásba olvad a határozottság és az aggodalom, a szigorúság és a méltányosság. A szellemisége, ha mint egészet tételezzük, kevéssé van jelen a kortárs irodalmi kultúrában, szeleteiben minden bizonnyal inkább. Életműve is a rá történő hivatkozások felé tart; a Nyugat első nemzedékének kötetei mára inkább az irodalomtörténészek, és nem az olvasók éjjeliszekrényén találhatóak meg. A könyvespolcon természetesen ott vannak, de többször kellene újra felfedezni a beléjük rendezett teljességet.
A személyes viszonyom hozzá egészen szeretetteljes, gyakorta egyfajta apaként gondolok rá, noha már évekkel vagyok idősebb, mint ő volt a halálakor. Ha kortársam lehetne, szeretnék, tudnék kérdezni tőle, tanácsért fordulni hozzá. A Zsoltár férfihangra, Mint különös hírmondó vagy éppen a Jónás könyve mélyen belém gyűrődött szövegek.
A Babitshoz kapcsolódó városok közül inkább csak Esztergommal van mély kapcsolatom, a folyó, a hegy, az épített környezet olyan kivételes, hogy olykor csak azért jut eszembe, mert váratlanul oda vágyom. Méltó hely egy olyan formátumú emberhez, mint Babits. Őrhely, kilátótorony, ahonnan messzire látni. És ha már ott vagyunk, kései vendégeként, önmagunkkal is találkozhatunk. | |
| 4902. | [tulajdonos]: a negyedik (ESŐ) | 2026-10-13 21:35 | Barcelonai trilógia
(1)
Tetőterasz. Bartókra, Van Goghra
gondolsz te is. Ők már nyugalomban,
de a képek s a zene, mint különös
kémprogram, mindig veled van.
Míg élsz, fájni fog, de jó így.
Nem tudsz előle hova bújni, nem
is lehet, nyarat csinál az első fecske,
fecskét a koranyár belőled.
Cikázol a legbelső égben, és
közben hallod az otthon
hagyott vízeséseket.
(2)
Rajonganak a városért a felhők, óvó
árnyékaikat küldik rá takarónak.
Ő kidugja alóla a lábát, majd
visszahúzza. Belül meleg van,
süt a nap, s hogy tudjon aludni,
templomaiban ma némán harangoznak.
(3)
A költészet tavaszán
pénzt küldesz haza a szüleidnek;
nekik jobban kell, mint neked,
miközben tudod:
rád fogják költeni,
terített asztallal fogadnak majd.
Csak mesélj, ennyit akarnak.
Hazudd, hogy nem történt
semmi, míg messze jártál,
csak otthon igazi minden.
De azt csak te tudod:
bármerre jártál, mindig
veled volt a szerelem. | |
| 4901. | [tulajdonos]: friss | 2026-10-10 18:35 | | Töröm a fejem, vajon hány jobb költő él Magyarországon, mint a friss Nobel-díjas? 147 vagy esetleg 218? | |
| 4900. | [tulajdonos]: ilyen nap | 2026-10-10 18:28 | | Nem tudom megérteni (úgy látszik, ez ilyen nap), hogy miért kell így ledorongolni Farkas György versét, miközben nagyjából száz méterrel emelkedik ki a Dokk átlagából? | |
| 4899. | [tulajdonos]: 17/21 | 2026-10-10 16:03 | Mért épp 21
gramm a szerteszórt hamu?
Apa, te vagy az?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
