NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 05:32 Összes olvasás: 40651| 54. | [tulajdonos]: javulás | 2003-05-12 11:18 | Szerencsére véget ért a nyúlós morgolódás ideje, kifelé is lehet már figyelnem, nem csak befelé kell. Újra nézem az embereket az utcán, a táblákat, néha elbambulva egész más irányba indulok, a kezemben fogott fagylalt felment a céltudatos haladás kötelezettsége alól. Szerencsém van, az új környéken lassan felfedezem a fontos pontokat, az éjjel-nappal nyitva tartó kis kifőzdét, rántott húsok, gombák, sült csirke vár arra, hogy akár éjfélkor nekivágjak, ha úgy alakul. Egy kirakat mögött az örökké hiányzó Bazár lehetséges mását fedeztem fel, új vágy támadt fel bennem, filléres órák, húsz forintos könyvek, csorba hamutartók között válogathatok talán. Meglátjuk. Ma is láttam a kicsi cigányembert a posta előtt, százötven centi ha van, alig látszik ki feje a hatalmas babakocsi mögül. Nem tudom, mire vár, mire várnak a többiek, nyugdíjra, családi pótlékra, nem, azt már nem is így hívják, no mindegy. Az aprócska férfi arcán mindig olyan angyali mosoly ül, jó ránézni.
Mostanában egyébként az jár a fejemben, hogy a verseim ismerőseimnek egy az egyben dekódolható kis üzenetet jelentenek. Rákérdeznek a bennük szereplő helyekre, időpontokra, szituációkra, mintha azok valóban megtörténtek volna. Én vagyok Bovaryné? Flaubert nyilván igazat mondott, mégsem menstruált, mégsem csalta meg férjét, mégsem vetett végett életének. Eszembe jut Eco könyve, a Hat séta a fikció erdejében, ahol a szerző elmesél egy esetet. A Foucault-inga egyik jelenete miatt egy rajongó olvasó szemrehányást tett az írónak, szerinte aznap, akkor és ott nem mehettek a regény hősei arra meg arra, mivel az utcában tűz pusztított. Én sem vagyok jobb olvasó, annak idején magammal hurcoltam a kilós könyvet Párizsba, hogy a helyszíneket felkereshessük. Készült egy fotó, ott állok a Lafayette utcában a díszletház előtt, amely tulajdonképpen a metró hatalmas szellőzőnyílása fölé épült, belül üres doboz. Persze nem láttam be, az ablakokon éves mocsok, így nekem valóban hatalmas szellőzőnyílás marad. Mindez jó néhány évvel ezelőtt történt, talán azóta megjavultam. El kellene utazni Párizsba kipróbálni. :)
Végül megint noteszolok, otthon kerestem egy régi verset, de sehol nem találtam a gépen. Figyelmeztetés ez, bemásolom ide, ez a lineáris szerkezet megőrzi, csak egy úton kell végigmenni, nincsenek elágazások.
Kitérő
Az elhagyott házat lassan visszafoglalja a természet.
Tere kitágul, útvesztővé válik.
Falain plakátok nőnek,
szobáiban koton,csikk, ürülék sarjad.
Éjszakánként idegenek bújnak az aljnövényzetben,
nappal vackukat odahagyva kószálnak.
Ha betévedsz, torkodban dobog szíved,
három lépésnyire távolodsz életedtől,
s gyerekként guggolsz a porba,
időtlen, foszló újságba lapozol,
sörösüveg csorba alján át figyeled
a beszűrődő fény zöld árnyalatait,
rozsdás vaskarikát húzol ujjadra.
Várod, hogy valaki érted jöjjön,
még ha az te magad is leszel.
Az utcán majd beléd karolnak aggódó éveid. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
