NAPLÓK: KUTYAMELEG Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 06:25 Összes olvasás: 10647| 6. | [tulajdonos]: Az ügyvéd | 2017-02-12 20:49 | Telefonál. Perceken belül megérkezik a fekete autó. A negyven körüli, öltönyös férfi nem száll ki, csak lehúzza az ablakot és int. Márk bepattan mellé.
- Eljössz velem a Duna partra? – kérdezi az ügyvéd.
- Ha ott jobban tudunk tárgyalni, miért is ne?
- Tudok egy beülős helyett, ott senki nem fog minket zavarni.
- Rendben.
Negyed óra kocsikázás után megérkeznek.
- Ugye milyen szép környék?
- Nagyon – így Márk.
- És hogy csillog a nap a víz felszínén!
- Már majdnem romantikus – morogja a foga közt.
A férfiról lesír, hogy ki akar kezdeni vele. Neki azonban csak ügyvédként van szüksége rá.
Leülnek egy ernyős, panorámás standra. Dr. Schwarz bizalmaskodóan hajol közelebb ifjú ügyfeléhez.
- Nos, miben segíthetek? – kérdezi nyájas hangon.
- Egyelőre csak lenne pár kérdésem.
- Tessék!
- Nem is tudom, hogy kezdjem el.
- A helyzet vázolásával.
- Bonyolult lenne.
- Térjen a lényegre, akkor biztos értjük egymást!
- Rendben. Szóval. Mennyiért védene tárgyaláson egy gyilkost?
Az ügyvéd torkán akadt a bagófüst, köhögni kezdett.
- Tudomása van esetleg egy ilyenről a környezetében?
- Nem egészen.
- Csak nem maga?
- Nem. Egy iskolai feladathoz kell tudnom.
- Na ne, hogy ilyet adnak fel manapság a diákoknak?
- Megmondom az igazat: egy könyvhöz kellene. Most írom az első regényemet. Legalábbis megkísérlek összehozni valamit.
- A kis művészlélek! Miért nem ezzel kezdte? Magam is írtam valaha verseket.
- Krimi lesz?
- Nem éppen. De egy jó könyvből nem maradhat ki a gyilkosság.
- És a szex.
- Az se fog.
- Én azon az állásponton vagyok, hogy jó író csak az lehet, aki meg is éli, amiről ír. Tapasztalat! Utazás, szerelem.
- Utazni nincs pénzem.
- Szerelmes attól még lehet. Ha nem vagyok túl indiszkrét: volt már szerelmes?
- Nem tudom.
- Hogyhogy? Akkor nem volt.
- Egyre kevésbé tudom, mi a szerelem.
- Bár megtaníthatnám. Ingyen leckéket adnék Önnek a budai villámban.
Erre felcsillan Márk szeme. Sose élt jó módban, és bár szülei minden tőlük telhetőt megadtak neki, ő mindig többre vágyott. Csakhogy semmit nem tett álmai megvalósításáért. Itt az alkalom! Tetszik a férfinek. Ő nem vonzódik a hímneműekhez, ám ha kap érte valamit. Nem pénzt, akkor prostinak érezné magát. De valamit… Mert sokat akar az élettől, de dolgozni azt nem. Semmi dolga nem volt otthon. Diákmunkára szülei nem engedték, a háztartásba nem volt hajlandó besegíteni. Ezért önállósága tizennyolc éves korára nem sokkal haladta meg egy óvodás szintjét. Ők, akik szeretetből kímélték, mindennapokban való járatlanságát gyerekük lustaságának, semmirekellőségének számlájára írták. Mintha nem miattuk lenne olyan, amilyen. Azzal fenyegették, hogy ha így folytatja, nem lesz belőle normális ember. Nem viszi semmire, akkor pedig kár volt megszülni. Most huszonegy éves, keres valakit, bárkit, aki elfogadja olyannak amilyen, és aki talán – megváltoztatja.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
