Hetedíziglen: Játék

Hetedíziglen bloggernek 6 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-10-27 11:36 Összes olvasás: 562296

Korábbi hozzászólások:

6758.	[tulajdonos]: Játék	2023-10-01 22:46
Kedves Játékosok, itt a termés: (közben érkezett egy újabb helyes megfejtés is!) Lehet szavazni! 1. apróbetűs csámcsoghatsz rajta reggelig amit a bábok mondtak az igaz sohasem hallgattad végig erekben rég nem vér folyik csak sűrű fekete tinta 2. Árnyék Asszonyanyám fekete árnyék. Göndör, kis pulyaként csámcsogtam rajta. Ettem a húsát, ittam a vérét, s mintha fekete tintává változott volna később ereimben. Ő bábok és nyűvek közt örökre hallgat. Nem válaszol, nem vallat. Csak fekete árnyát érzem szüntelenül papírra görbülő ujjaim fölött. 3. Fekete erekben fekete tinta csámcsognak a bábok erejük ritka Sohasem tudják meg milyen jó a hinta 4. Kaszás 1. Sohasem beszél. Göthös levélbábokra ereket hallgat. Kaszás 2. Tintás hold alatt fekete fogat növeszt, és csámcsogni kezd. 5. Száz szó a Mamáról Mamának hívta mindenki a családban, mégsem volt semmi szava otthon. Kivéve előttem. Ő adta mindennapjaimat, anyám volt, míg Anyu dolgozott. Nem csámcsogott botlásaimon, nem szidott, de rám nézett, és látott. Hallgatom meséjét, az egyszeri fiúról, ki boldog volt, míg élt. Hisz, lehet talán még. Haja, mint a feketetinta, kúszik párnáján, körbe fonja arcát, süllyed, süllyed vele együtt. Az erek elcsitulnak, elhallgat a tüdő szép cserjéje, a szemek tüze lassan elfakul. Sohasem lesz még egyszer. Egy a vége. A bábokból pillangó lesz, a pillangóból humusz. Mégis, ha felnézek, látom, ahogy ott csapong szárnyaival a mindenség trónusa felett. 6. vagyok Csend van. Rég jártam kinn a rétemen, ahol a fák összekuszálják ágaikkal az ég haját. Ma különösen szépek a kavicsok a folyó mellett, kobalt-fehér és okker színűek, némelyik sohasem fekete. Egy bokor szembecsap. A csipkebogyó szőrétől majdnem megfulladok. Kiszedem a pihéit, és majszolom. Lekvárrá érlelte, sötétre csípte a dér. Nekitámaszkodom a matuzsálemnek. Érzem törzsén a nedvet. Minden tele van levelekkel – ilyenkor már tinta színűek, az elmúlást érzik ők is –, és elmorzsolok egy nyirkosat hadd tűnjön el a ködben. Barátságtalan most a rétem, bár én szeretném különlegesnek látni. A tejfehér köd leszáll, egyre sűrűbb. Ez is az ő arca, a ráncos fehérségével. A csordakutat mintha mesében látnám. Hív az erdő, vagy csak így gondolom. Kiszáradt ereket fényképezek, Némelyik csupán paca — ki is törlöm, de az illúzió megmarad. Az erdő fáit rózsa árnyalat keretezi, ettől feketébbnek látszanak. Lassan megindulok feléjük, a derengés irányába. Hallgatok. Messze még a kisze bábok téltemetése. Megbabonáz a köd. Gyönyörű a fák kérge. Végigsimítom érdes testüket, Krisztus arcukat Alig mozdulok, A csámcsogó csitkenye tekintetével követ. Egyre halkabban megyek, nehogy felébresszem a szendergő fákat, aludjanak csak a tejüveg-fehérségben. Kérgek és kövek között, a ködben egyre lassulnak lépteim. Nem csinálok semmit. Vagyok. Extrák 1. Fekete éjszaka, hogy surrog a szárnya! Egy nagy, sötét madár rárepül a tájra. Csillagok csámcsognak, felfalják az eget. Tintakék a vére, csöndes eső csepeg. Hallgatag fenn a hold, a sarlóját feni, egy kóbor felhőnek ütőerét metszi. Elalszik az ember, bebábozza álma. Sohasem ébred már rá a valóságra. 2. Hol publikálsz kérdezte. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Mi a fű ? Átváltozom ebben az egyetlen percben. A szavak néha fájnak. leírom neki . Ha kell csámcsogva. A verseid eltűntek. Mindig tudtam valahova írni. Tintakék tengerszem. Nem sírtam. Most naranccsá válok. Nővé. Patak leszek és Erek folyó. Hold, a nyugtató. Nem hiszem el szerethetőségem. A bábok mára repülő fehér virágok. Szeretni Őt? Sohasem. Elégni vele. Nincs publikációs felület. Az mindig a lelked. hagyd bolondod játszani szeretést

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!