NAPLÓK: Mint akit villámütés ért
Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 04:21 Összes olvasás: 8166| 1. | [tulajdonos]: elmélkedés | 2007-03-19 13:43 |
| Egy éve van talán, hogy megszólított egy hajléktalan. Enni kért e pénzt, vagy csak az alkoholba akarta folytani kínjait, nem tudom. Öreg volt, talán körül lehetett. A szeméből még nem tűnt el a csillogás. Talán még tudott hinni a megváltásban, hogy van még remény. Szája cserepes volt, egyik ujja hiányzott. Adtam. Ötszáz forintot. Úgy éreztem, jár neki. Másnap már nem láttam. S azután, bárhogy kerestem a környező utcákban, nem volt ott. De akármi is történt vele, szívemet még ma is jóleső érzés járja át, hogy akkor, és ott tudtam adni. Milyen gonosz az ember... Egyesek csak nézik őket, és azt gondolják?"milyen jó, hogy mi nem vagyunk ilyen csórók" Azt persze elfelejtik, hogy ők is lehetnek ilyen helyzetben... |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
