NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2026-10-28 01:20 Összes olvasás: 117936| 923. | [tulajdonos]: ed-è-subito-sera | 2023-01-17 15:37 |
| Ha vonattal érkeznénk Körösújfaluba (mert még járna vonat, és nem lenne a falu gyakorlatilag megközelíthetetlen annak, aki nem vezet autót, és én nem vezetek), a temetődombot látnánk meg legelőször. Annak tetején állt valaha annak a zsidónak a kocsmája, akinek az üknagyapám a cimbalmát eladta. Most ravatalazó citerázik a helyén. Fagyos, mint a verem a legnagyobb nyári melegben is, így képzelem, tudni nem tudhatom, mert Papát ősz elején, Mamát tavasz végén temettük, kint a sír mellett akkor még/már elég meleg volt, de a ravatalozó kövén százfejű kígyóként kúszott fel a lábszáramon a hideg. Visszatérő álmom, hogy megérkezem a faluba, leszállok az aznapi utolsó vonatról, repes a szívem az izgatottságtól, mint gyerekkoromban, amikor több hónap elteltével végre újra láthattam a Mamát (és persze Papát is, kettőt az egyben), de nem vár senki az állomáson, az utca is üres, Mamáék háza zárva, vagy, mintha a föld nyelte volna el, nincs ott, ahol lennie kellene. Az egyik álomváltozatban egy kocsma áll a helyén. Az ablakai mögött söntéspult, ismeretlen arcok bámulnak ki mögüle üres szemmel, mintha nem látnának. De én látom őket, és csak ácsorgok ott. „És már megy le a nap.” |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
