NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 04:22 Összes olvasás: 73801| 466. | [tulajdonos]: SZALAY TÖBBET ÉRDEMEL | 2026-09-23 20:40 | SZALAY LAJOS, világhírű grafikusunk azért többet érdemel.
Tőlem feltétlenül, de a róla írt művemet bíráló szerkik részéről is.
A mulanDOKK meózók egy része szerintem azt sem tudja, ki volt.
Pár hónapja még és sem tudtam.
Egy folyóirat hívta fel rá a figyelmemet.
Külföldi emigráns művészeink egy részét ma sem ismerjük eléggé.
Azt persze belátom, hogy e rajzolónkról szóló opusz nagyon sokat követel az olvasótól.
Többet, mint amennyi a költészetben szokásos.
Én ugyanis a versben – eleve – azzal számolok, hogy az olvasó NAGYON (!) JÓL ismeri Szalay Lajost, hiszen ezt egy olyan pályázatra írtam, ahová költők tucatja küld Szalay Lajosról szóló verset.
Mind-mind arról publikál majd a folyóirat „Szalay-számában”: KI SZALAY LAJOS.
Épp ezért volt az a célom, hogy én a költeményemben semmi olyasmiről ne írjak amiről más feltételezhetően majd emltést tesz!
Szalay nálam ne úgy szerepeljen, mint náluk.
Hát akkor hogyan?
Úgy ahogy ő rajzol.
Extravagánsan.
Furcsán.
Váratlan hatásokkal.
Rendhagyó eredetiséggel.
Sosem „oda húzva a vonalat” ahová a konvenciók alapján várnánk.
A műben én magam próbáltam meg Szalay lenni, és ez – a „nem tudom hová tenni” szerki megítélés szerint – sikerült.
Őt sem lehet „hová tenni”.
A szerki viszont, sajna-bajna, elvesztette a kedvét ettől, pedig a megértéshez a mű javasolta metódust kellett volna követnie. Föllapozva az Egerek és emberek című regényt, a megjelenés évszámával jelölt kiadás 103. oldalán. Ahogy írtam. Hogy megnézze az évek óta magammal hurcolt „Szalay grafikát”.
Amit nem is ő rajzolt.
De ezt ekkor még „nem tudhatjuk meg”.
A műben velem együtt kell haladni a félreértések láncolatán át, egy nem mindennapi - Szalayhoz mérhető (mert szokatlan és nem várt) - megértés felé.
Tehát versalteregóm tévedett! Szalay nem is az 1976-os kiadású Egerek és emberek grafikáját rajzolta. (Képünkön.)
A versíró drámai vétsége, az ÖSSZETÉVESZTÉS: itt poétikai "C" elem.
A szerző (én) évek óta egy grafika hatása alatt áll.
Rajzolója nevét nem jegyezte meg, de az ismeretlen Szalay életrajzát olvasva látja, hogy ő szerepel abban, mint az Egerek és emberek illusztrátora.
A szerző látványos megörül.
Csakhogy e regénynek az - vagyis a ténylegesen Szalay illusztrálta verzója NEM ez, hanem egy közel 30 évvel régebbi kiadás.
Címlapján rögtön egy (igazi) Szalay grafikával. Íme:
E drámai félreértés mindenképp truváj (Szalaynak is tetszett volna). Megérdemli a felületességnél nagyobb figyelmet.
Mert a két rajz „mester és tanítvány művei” viszonyban áll egymással. De ezt ekkor még nem tudjuk.
Ahhoz a harmadik, szintén címmel jelölt kiadvány vizsgálatával lehet eljutni.
Ilyen típusú műnél, amelyik ennyire alkotótársnak tekinti az olvasót, ezt is azonnal meg kell nézni. Szalay Vonallá vált lélek grafikai albumáról van szó. A neten is látható a címlap Az anya című művével.
(Ha nincs rá szellemi-lelki kapacitás, nem kell foglalkozni vele!)
Csakhogy e rajzon az Anyának" – és ez már döbbenet – „Kondor Bélás” keze van. A Kondor alkotta „Darázskirály” című könyvborítót juttatja az érzékeny megfigyelő eszébe.
Vagyis – mert itt életkor szerint megint Mester és tanítvány viszony lehetséges csak – Kondor Bélára is hatott volna Szalay?
Jöjjön az egyvonalas grafika világhírű mesterének, Szász Endrének a nyilatkozata: „Mi mindannyian Szalay köpönyegéből bújtunk ki. (Mert tényleg Szalay volt a mindhármójuk által később egyénileg továbbfejlesztett „egyvonalas grafika” bevezetője.) S íme, egy jellegzetes Szász Endre grafika, tanítványi vallomását alátámasztandó.
TEHÁT meg tudtam mutatni „KI VOLT SZALAY LAJOS”!
Mások mestere.
Nem dumával, nem szavakkal elmondva, hanem egy azoknál is „beszédesebb” helyzetet generálva. Artisztikus megéreztetéssel.
Ezt tetőztem be a SOHA ábrázolásával. (Vicces megfogalmazásnak szánom.) Mert igenis megmutattam, hogy kell úgy, olyan eszközökkel operálni, ahogy Szalay rajzol.
"Soha nem volt" módon.
Ügyeltem, hogy a vers megalkotása is „körkörös” legyen.
Az utolsó mondat: MAGA A CÍM.
Apróság, persze, de a mű a nüanszokon keresztül hat.
És már csináltam ilyet.
Kondor Béla egyik festményéről írt versemben is körkörös a szöveg.
A vers eleje és majdnem vége "azonos".
„És az utcán egy…” HALOTT – ennek kéne állnia egy szövegrésznél, de csak három pont van helyette.
Mert ezt a szót a műben a legelején kimondtam már.
HALOTT-i csend volt, s most jőnek az Édes Mások. Tessék lentebb megnézni!
Egyébként különösebben nem zavar, hogy itt múlanDOKK lett, az se, ha pályázati műként a folyóiratközléséből kimarad. Ettől még tudom, hogy jó. Ezért kedvem van betervezni az új kötetbe, csak köré írok még más Szalay Lajos grafikákról szóló verseket, hogy azok mintegy adogatással mozgásba hozva a labdát megteremtsék a ziccert ehhez a műhöz. Amely majd a "lacsapást" hajtja végre.
„Ő HÁT AZ A BIZONYOS SZALAY LAJOS! ILYEN FONTOS GRAFIKUSUNK Ő!”
(Félre:)
Egyébként pont úgy akarok írni, ahogyan ő rajzol.
Erre kellett közben rájönnöm.
Sosem oda húzva a vonalat, ahová a konvenció várja.
-----------------
KONDOR FESMÉNYE ELŐTT
HALOTT-
i csend volt
s most jőnek az Édes Mások.
Ki pénzt hoz ki pánczélt;
ki csak úgy jön és muzsikál:
rózsaszín lélek;
kékszakáll
/vagy csak kék szakálla van?/;
s noha a macska ölni fog,
ma még egy békemenet legalja.
S bent
minden majdnem kész;
még gyorsan deportál valakit az angyal
ÉS AZ UTCÁN EGY...
"- Csak bátran! Bááátran! Ma van a rend
átadási határideje!"
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
