NAPLÓK: Tóth Csilla: Én nem vers Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 05:39 Összes olvasás: 22037| 144. | [tulajdonos]: - | 2017-01-09 11:26 | Lehetséges, hogy ezt a helyet a gyengeségeink működtetik inkább és nem a versek? De legalább is a kettő kéz a kézben?
Nagyon-nagyon hajlok rá és hát nehezem nézem ezt el neki. Nem mondhatom, hogy ez az alapítók szándéka volt, ( de hát kicsodák is ők? két Mikulás?, elnézést ) , de mintha mégis megszólítaná bennünk azt, ami a dinamikáját adja a helynek hiúságot, sértettséget, reményeket és a többi.
Egy terméke vagyok én is, vagyis látlelete, vagyis lelete, ami napvilágot látott párszor és hát most is.
Pedig ki nem állom a piros betűs üzeneteket, megrovás-íze van, többnyire autoritást jelöl.
A múlandokk-maradandokk kategória szerintem egy vicc. És fölöslegesen kegyetlen tud lenni, elég pár reakciót elolvasni rá, tök mindegy, hogy több kötetes szerzőt, tehetséget vagy fűzfapoétát érint.
De, végül is, arra gondolok, hogy ez az egész rajtunk áll, ez kivételesen egy olyan hely, annyira megkérdőjelezhetetlenül virtuális, hogy a hozzá kötődő érzéseink csak belőlünk indulhatnak, a hely nem lő vissza, nem bilincsel meg és nem is emel a magaslatokba, én tehetem ezt meg magammal, én képzelhetem ezt magamról, a helyre való hivatkozással. És le is mondhatok az egészről.
Közben pedig, mint melléktermék?, vannak és maradtak itt jó versek is és jó verselők is. Ami mégis a lényege lenne.
Szerkesztőként venni részt a Dokkon, ilyen gondolatokkal a fejemben, azért ezt az ember mérlegre teszi, mielőtt dönt. És végül le is kell, hogy most írjam az egészet, egyrészt hogy ne távolodjak el saját magamtól túl messzire, csak azért, mert mostantól piros betűvel fogok írni, másrészt azért is, mert azt gondolom, hogy csak így lehetek tagja ennek az oldalnak, újra, miután már, mint versíró letettem róla.
A fentieket úgy írtam meg, mintha vmi történelmi pillanatnak lennénk a tanúi, hát nem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
