NAPLÓK: argumentum
Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 03:18 Összes olvasás: 19511| 68. | [tulajdonos]: Felhőt les Katóka? | 2025-08-21 20:36 |
Elolvassuk Weöres Sándor: Déli felhők című versét, és utána kevésbé csodálkozunk, hogy a mesterséges intelligencia (MI) is hallucinál néha. A világot felfogni képes lények mindegyike válaszokat ad akkor is, ha egyáltalán nincs helyes válasz, mert ahogy a felhők kaotikus mintáiban meglátjuk mi is a mesefigurákat (arcokat a Marson vagy a csillagködökben), úgy az MI is kitalál mindenfélét, ami ott sem volt, mi csak tudjuk. A mese koherenciája persze megvan, apriori igazsága is, hiszen Mog király és Bogyóvére valamilyen módon léteznek, úgy ahogy a manócskák, a Hétfejű Tündér vagy éppen a Nagy Testvér.
Létezik bizony (mondom) minden, amiről az ige szól, csak a létezés mikéntje nem mindegy. Az MI téveszméi a mátrix milliárd paraméterében rejtőznek, amelyeket a tanulás során úgy állított be szabályozó algoritmus, hogy válaszok legtöbbje a valóságnak megfelelő legyen. Ahogy a gyermek is, aki tanulni vágyik az agysejtek gerjesztett vagy gátolt kapcsolataiban rögzít mindent, aztán az idegsejtek egymást gerjesztve szülik a fantáziavilágot, a valóság tünde másolatát.
Aztán felnőve egyre ügyesebben teszünk különbséget a képzelet szivárványosan tündöklő jelenetei és az igazi egyetlen világ között. Hogy miképpen, arra is kell majd válaszolnunk, de most csak annyi a fontos, hogy a szétszórt fantáziaképek nélkül soha nem jutottunk volna el oda, hogy az érzeteinket összehangoljuk világképpé. A csapongás és egységre törekvés ellentétpárja tehát meghatározza a lélek dimenzióinak egyikét a szétszórt – összehangolt tengelyen. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
