NAPLÓK: saját napló Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 07:18 Összes olvasás: 5620| 12. | [tulajdonos]: a szokásos | 2017-12-19 18:07 | | Egész egyszerûen eltûntem. De teljes egészében nyom nélkül. A nemzetbizonsági hivatal még az ujjlenyomataimat se találta sehol. Felszívódtam, mint a kámfor. Eleinte azt hittem ez csak valami vicc, hogy benne vagyok a Kész Átverés Show-ban. Pontosabban csak a hírem, mert a teljes valómat senki nem találta sehol. Azon is gondolkodtam, hogy talán földönkívüliek raboltak el, de ezt az ötletemet azonnal el is vetettem, hiszen ha Õk lennének a ludasak, akkor valahol mégis csak lennem kéne...Elhatároztam, hogy utána járok a dolognak és megkeresem magam, de õszintén szólva nem igazán tudtam, hogy milyen nyomon induljak a keresésemnek. Legutóljára egy szriptízbárban voltam három csinos hölgy társaságában, da onnantól teljesen nyomom veszett. Tanácstalanul róttam az utcákat és vadidegen embereket szólítottam le, a fényképemet mutogatva nekik. Nem látták ezt az embert? -kérdezgettem mindenfelé, de senkinek még csak ismerõs se volt az arcom. Végül egy magándetektív céghez fordultam. Korábban már sok jót hallottam róluk, igen hatékonyan végezték a munkájukat. Telefonon egyeztettünk idõpontot és már másnap tízre mehettem is elõadni a problémámat. Egy sikátorból nyílt egy fémráccsal védett kopottas ajtó. Megnyomtam az eléggé elhasználódott piros csengõgombot. Pár pillanat múlva aztán már nyilt is az ajtó. Egy tûzpiris shortot, magassarkút és fehér ingecskét viselõ dúshajú nõ húzta el elõttem a biztonsági vasrácsot. Szó nélkül haladt elõttem, gondosan kikalkulálva, hogy nekem követnem kelljen. Egy folyosón haladtunk végig, majd balra egy másik folyosóra érve szembetaláltuk magunkat egy kisebb várakozótérrel. -Itt foglaljon helyet. -mondta a nõ nyugalmat sugározva. Azon töprengtem, mialatt a soromra vártam, vajon hányan tûnek el nap mint nap. Korábban olvastam valahol, hogy egyszer egy egész ország eltûnt. Mintha a föld nyelte volna el. Máskor meg kisebb városok, települések szívódtak fel. De ami rám nézve kellemetlen, hogy az eltünt emberek, falvak csak nagyon kis arányban kerülnek aztán elõ. És pont most történt velem ez a tragédia, amikor épp sikerült elhelyezkednem a Nonszensz Corporation céghálózatnál munkaügyi elõadói munkakörbe. De tulajdonképpen ha úgy veszem már rég rámfért egy kis kiruccanás, kikapcsolódás. Csakhát nem egészen így terveztem. Ahogy várakoztam a magánnyomozó irodánál észrevettem, hogy lassacskán megtelt a várakozótér én meg mintha egyre jobban felszívódtam volna. Mintha ott se lennék, hanem valahol máshol. Tökmindegy hol, bárhol a világon. Ez azért ijesztõen hatott rám. Eltüntem nyom nélkül és bárhol a világon lehetek. Na ez pont nem fogja megkönnyíteni a dolgom. Felhívtam a saját szánomat és üzenetet hagytam magamnak. -Ne keress, jó helyen vagyok. Igen eltûntem, egész pontosan elszöktem. Hogy miért? Hát untam már a sok tartozás, a szürke hétköznapokat, a mindennapi robotot. Nem, ne is keress jó helyen vagyok. Megterveztem minden. Minden apró részletet. Egy darabig majd keresni fognak, de aztán eltûntnek nyílvánítanak mint azt a hogyishívják.. országot. Na mindegy, lassan indul a repülõm, ha érdeklõdnek utánam, mond azt hogy a sztriptízbárban láttál utóljára. Mellémszegõdött egy utitárs, de róla se beszélhetek. Úgy döntöttünk, hogy bejárjuk a világot. Te pedig, hát neked sok szerencsét kívánok, lazíts...majd kereslek, de ha nem, akkor már máshol kezdtem új életet. Új országban, új emberek között. A szomszéd nénit kérd meg, hogy idõnként etesse meg az aranyhalaimat és ne menj a Nonszensz-hez dolgozni, csak kihasználnának.. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
