NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 02:16 Összes olvasás: 160697| 722. | [tulajdonos]: bolond mondóka | 2026-10-22 15:34 |
bolond mondóka?
1= a vonatom Pestre megy.
2= a kedvesem lett Ő.
3= szívdobogva várom.
4= Deák téren ott légy!
5= késve bár, de megjött.
6= karjaiba zárhat.
7= el ne vedd a kedvét!
8= nekem, biz nem nyóc!
9= Isten előtt ő kegyenc
10= csak ő benne bízz!
11= bocsánatért: „hiszekegy”
12= nagy levegőt vett Ő.
13= lelkemet kitárom.
14= fenekemen egy légy.
51= minden hozzá köt
16= ablakodba hálhat
17= ide adta lelkét
18= bámul ránk egy polc…
19= reggelente Phil Collins.
20= szívem oda húz…
21= randevúra egyre megy…
22= hogy hová lett ő?
23= szívszakadva várom!
24= vajon merre mégy?
25= valahová kikötött…
26= léttizedek futottak…
27= Isten tudja a tervét!
28= mire végre újra szólsz!
29= gyere ide, miért pihensz!
| |
| 721. | [tulajdonos]: Üton | 2026-10-15 15:58 | Úton
Az idő elszivárgott, a szépség fénye-vesztett,
a süllyedő arcél tompán távolodó ismerős.
A koszorú múltidéző emlékképe derenghet,
felsejlik a már rég szerepelt ismeretlen ős.
Az Úri páternoszter lassan, de alámerül,
és ha a szem szépre vágyik siess az ámulással,
mert a gyönyör bársonya, selyme, mint lebbenő tüll
az elmúlás mély tavában elmerül majd mással.
| |
| 720. | [tulajdonos]: ZANZA | 2026-09-18 16:57 | Zanza
1.
belenyúltam a fosba. jóbarátok megszakadtak a röhögéstől világgámenni, avagy a tsz-kossuth győzelme a csikk felett .
györekastély pincéjébe zuhanni patkányok által elfogyasztva semmisülni meg.
2.
lábvakság és randi a sergőnél. járási karnevál, georgina választása
(hölgy-válasz) nemi matatás felismerés felé. ő még csak tizennégy. ótórai tea és combdörgölés a vénuszon.
sztriptiz a házibulin, és mégse. kostyán-kerti menekülés.
3.
nagyközségi magazin, végzetes tánclépések. bem se helyett javító-nevelő ezred.
bezárva marcaliban. halottszállító és a szabadság. vitézurak a békaharcban. két év rabszolgaság. halál a bizei oldalon. bizei tűzérverő meg a kopasz állat.
4.
egy házasság erotikus mámor, gyerek, és a viszontagságok. művház és temető.
szétcincált kapcsolat. egy őrület tép-rúg-harap. hajánál fogva a kerticsap alá.
a halál orgazmusa. köpés az ablakból. arabok a lyuksógorok. kiszívott nyak a pörkölt felett. kurvaéletbe!
5.
a munkásszállás bája védelmezett főépítésvezetői szabszara. egy nő a hasonmás versenyből. az ővé meg az enyém, veri a
miénket. gyógynövény és éticsiga. minden eladó. a cocializmus végórája, vas-acél az élet. szovjetúnió-mint megrendelő
= megszünt. Hangárok és konzervgyárak kidobva.
6.
albérlet a hatodikon. menekülés a jógától. nyomjuk együtt, hát a halál. megy a hajó. lék a hajón. visz a víz mindent.
7.
meddig ér naívnak lenni ?
| |
| 719. | [tulajdonos]: valaha | 2026-08-17 15:58 |
.
akkoriban még nap sütött a hold helyén
akkoriban még strucclábon állt ez a föld
akkoriban még vígan bőgött a tehén
akkoriban még senki se vert, s nem püfölt
akkoriban még a megettük a galócát
akkoriban még kicsi volt a nagyvilág
akkoriban még meleg volt a hideg is
akkoriban még nyugis volt az ideg is | |
| 718. | [tulajdonos]: Fordulat | 2026-04-23 11:15 | Aranyhal sírva
kérlel: kívánjak bármit,
de partra vessem!
| |
| 717. | [tulajdonos]: nyáridő | 2026-03-13 16:53 | nyáridő 2011-08-10 16:26
Mitus bácsi, amikor az ő klott gatyájában és három számmal nagyobb fekete gumicsizmájában caplatott a poros Függetlenség utcában, munkából hazafelé, megcsillantotta azt a nem mindennapi képességét is, hogy minden második lépésnél fingjon egyet, s úgy masírozzon, mintha valami dobkíséret diktálná az ütemet. Na, mi sem voltunk restek, a foci hevében, véletlenül készakarva, háton találtuk a labdával, mire ő verejtékező homlokkal fordult meg, s mérgesen vont bennünket kérdőre: mellik vót? Ilyenkor mindig egy kicsit hátrébb léptünk a biztonság miatt, aztán kivillantotta mind a három fogát, s még egyszer szólt: mellik vót az a jómadár, hájjon apád anyáddal! Megrebbenve még távolabbra húzódtunk, nehogy elkapjon szegény pára. Aztán még egyszer alaposan megnézett magának bennünket, majd morgolódva továbbállt
Ui.
Ilyetén formán hagyta el ez az epés átok az ő rekedtes torkát, amely nem rég volt megolajozva a Szebenék kadarkájával. Az is lehet azonban, hogy valami kétértelmű humor akart ez lenni, arra az esetre, ha beárulnánk a szüleinknek, hogy mit is hablatyolt az öreg Mitus. | |
| 716. | [tulajdonos]: Bámulat | 2026-03-13 15:15 | A parton jó a kékfrankos forralva. A jégen egy iszonyat eleven nő kering, ugrik, piruettezik. Egyszer csak lehúzott alsónadrágjából előbukkan a hófehér feneke, s egy végtelen nyolcasból mutatja a nézelődőknek alfelét. Sokan tapsra fakadnak. Mások, gyere közelebbet kiáltanak.
A nő most már egymás után dobja le gönceit, és egyre távolabbra siklik be folyó közepe felé. Közben nyomják a bravót a parti kibicek: nagy vagy! - kiabálják. Ügyet sem vetnek a tripla ugráskombinációkra, de arra sem, hogy az egyre vékonyuló jég felé tart az immár szinte teljesen meztelen művésze a korcsolyázásnak. Közben már tomboln az egyre népesebbé váló tömeg. Immár felhevülten biztatják a korcsolyázót, mígnem a nő, mintha nem is lett volna eltűnik az emberi tekintetek elöl.
Egyesek úgy vélték vége a mókának, ideje továbbállni. Mások visszaálltak a forraltboroshoz még egy rundra. Voltak akik a horizontra szegezték tekintetüket, s valami üresség érzésre figyeltek fel önmagukban. Megint mások azt találgatták miféle trükkel tüntették el a nőt. A piros tűzoltó kocsi vinnyogva kanyarodik a parthoz. A közelben tartózkodó halász értesítette őket. Valaki alatt beszakadt a vékony jég. Egy nőszemély volt az.
Létrákat tolva maguk előtt közelítették a helyszint a derék önkéntesek. Néhányan még visszanézetek az alkonyati képre, aztán szép lassan felszívódtak.
A forraltbor árús, miközben távozni készült, mérgesen dünnyögte maga elé: hogy én milyen marha vagyok, miért is nem vizeztem jobban ezt a nyamvadt kékfrankost?
| |
| 715. | [tulajdonos]: hm | 2026-02-11 15:49 | ...alig hogy megszületett: ("léptem")
... most pedig felkaptuk a fejünket és 18 év elteltét firtatjuk!
Hm.
" na, léptem..."
- s megy tovább. | |
| 714. | [tulajdonos]: Revolution | 2025-12-05 14:44 | Lefittyent a végtelen idő. Kaland-
vágyból úgy tűnik feledem, hogy félek
az alvilág előtt demonstráló galamb
hordák igéző csendjében. A lélek
ki-beröpköd a testből. Megbolydult vizek
elhajló zuhatagáról a visszhang átkos
káromlások torz hang-árját hozza, de én hiszek
abban, hogy ez még nem a végítélet! - még ha átmos
is az elveszettség hamis képzete, a „kristály-azúr”,
a legújabb fejlesztésű tisztítószer, melyre oly büszke az úr. | |
| 713. | [tulajdonos]: Újfalusi kevert 10. | 2025-11-21 08:29 | (Tizedik beöntés)
VADKAN A LÍCIÓSBAN
.
.
A megrekedt levegőjű keddi nap délelőttjén, Újfaluban az idő múlása oly ráérősen ballagott. Mintha az öregasszonyok tereferélő kedve is alábbhagyott volna. Ásítozva meredtek maguk elé a sokat látott matrónák, maguk is elcsodálkozva azon, nincs már mit mondani, minden kibeszélnivalójukon túladtak.
Na de a sorsnak irányítói nem azért vannak, hogy a teljes érdektelenségbe omoljon e keddi nap fülledtnek igen fülledt délelőttje. Amint, a Szovjet-Magyar Barátság út rettentő vastag portengeréből, valami rakoncátlan szellő próbált némi porfellegecskére szert tenni, az alvég felől szörnyű kutyanóta támadt a faluba. Aztán már rikácsolás - foszlányok, majd kisvártatva valódi óbégatások hallatszottak. Az öregnénék mindjárt elevenebben kötötték meg újra a fekete főkötőjüket. Kíváncsian tekingettek a zaj irányába. Meg is lett a jutalma, mert pár pillanat múlva bizony törölgették a szemüket, mert a csodálkozás elhomályosította az ő szemlátásukat, hiszen az útközepén egy iszonyat nagy vadkan vágtázott feléjük, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve balra vette az irányt a sátán ábrázatú, fertelmes agyarú, habzó pofájú fenevad! Aztán, amilyen hirtelen feltűnt, olyan gyorsan elnyelte a líciórengeteg, amely beborította a temető és a kultúrház közötti területet. Még egy ideig hallatszott a beste zihálása, horkantása, de aztán úgy eltűnt, mint Bakos Pista a Marcsa szoknyái alatt.
Emberek egyre gyülekeztek a bozótos terület előtt. Megérkezett kerékpárján az elnök elvtárs is, hátán a kétlövetű mordállyal. Mindenki mondta a magáét. Mit látott? Merről jött, merre ment, mármint a fertelmes vadkan.
Lipótmezei Ödön elvtárs embert küldött Markecz Karcsiért, a falu mozigépészéért, meg Vékony Lajos ének-tanárbácsiért, aki szintén a helyi vadásztársaság tagja volt. A tanács elnöke mindenesetre a bámészkodókat átvezényelte az út túloldalára, majd ahogy dolga végeztével visszasétált a líció bokrokhoz, hirtelen lekapta vadászpuskáját, és haladéktalanul lőtt egyet, majd még egyet. A kutya azonnal kiadta lelkét. Pityó Zoli boxere volt az ártatlan. (Mit lábatlankodik ez itt? Ki tudja veszett e ez a dög? - mérgelődött a hirtelen természetű elnök.) A kocsmáros bánhatta, hogy a zsemleszínű kedvencét nem kötötte aznap láncra. Lipótmezei elvtárs még csak annyit mondott, valaki hozzon egy zsákot, s szaladjon ki vele a dögkúthoz.
Az emberek kissé ijedten beszélgettek tovább, s mintha némileg összébb húzódtak volna. Riadtan tekintettel várták a további eseményeket.
Hamarosan megérkezett Markecz Karcsi és Vékony Lajos is. Az elnök elvtárs széles mozdulatokkal magyarázta emezeknek, hogy miként is kéne a vaddisznót megközelíteni, lelőni. Majd üzent az iskolai konyhába, hogy túlórát rendel el. A disznót fel kell majd dolgozni!
Alighogy a három puskás ember bevette magát a szövevényes líció-erdőbe, megérkezett Danuvia szolgálati motorkerékpárján a káembés, Vágó Jenő, a szomszédos Kisfalváról. Gyorsan lekapta a bukósisakját, valaki megmutatta neki, hogy merre mentek az elnökék, s nyomban indult utánuk, miközben a revolvert kivette a bőrtokjából, majd egyúttal csőre is töltötte a hatlövetűt, s gyorsan eltűnt a líció- tengerben.
Az utcán bámészkodó csoport közben egyre gyarapodott, már egy lovas kocsi is állt mellettük. Várták mire fordulnak a dolgok.
Állj! Az anyád szentségit! - hallatszott a káembés Jenci üvöltése, de már abban a pillanatban hallatszott is a sorozat, amivel leteríthette a szerencsétlen állatot!
Az emberek megrezzentek, síri csend lett az utcán. A líciós felől semmi életjel.
Egyszer csak Markecz Karcsinak, a falu mozigépészének az üvöltése hallatszott. Segítség! Segítség, emberek!
A ravatalozóba alacsony, „széle-hossza egy” asszonyság érkezik. Két hatalmas koszorút hoz. Fehér és lila szalagok legyeznek a gyenge szélben. A koszorúkat a bejárat mellé helyezi. A kapuszerű ajtót kitárja, és egy-egy fél téglával kitámasztja. Az első koszorút a ravatalra, a másodikat egy szegre akasztja. Gondosan megigazgatja a szalagokat, majd koromfekete kendőjével bíbelődik, amikor köszönti az épp érkező sírásó és a halottszállító fogatos.
Kis csoport közeledik végtelenül lassú léptekkel. Mindannyian feketében. Az asszonyok összekapaszkodva, félhangosan jajonganak, a férfiak hátratett kézzel, lehorgasztott fővel követik őket. Befordulnak a ravatalozóba. A koporsó előtt megállnak. A férfiak leveszik kalapjukat, az asszonyok keresztet vetnek.
A koporsón a név: Lipótmezei Ödön
1901-1971
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
