lehet. bármikor

volt, hogy itt más évszakok. talán eső is,
szél. dél körül felszállt a köd. (vagy le.) az
avart ősszel a járdára mosta a zápor. –
most már csak sűrű nyári hőség. rekkenő
meleg. mintha anyagból. bármi legyen is,
egyetlen idő. – de amíg van, legalább ez. –
amíg mint izzó reflektor az üres színpadot.
zárt ajtók mögött a szikkadó deszkát. – a
helyedre emlékszel? idáig kellett előre
jönnöd. valamit mondtál. úgy kezdődött:
„volt, hogy itt más évszakok. az avart
ősszel a járdára mosta a zápor”. – de most
merre? merre is a tűző nap elől? amikor
nincs honnan. mert két csukott ablaktábla
között úgyis üvegtől üvegig az egyetlen
idő. – de még legalább ez. – csakhogy
minden lélegzetvétel méreg. nem érzel
semmit, de sejted, hogy hat. – és lehet,
bármikor lesz. – merre hát? nincs fű, nincs
gyom. még csak egy csenevész fa sincs. és
mégsem sivatag. valami egész más. zárt
ajtók mögött izzó üres színpad, ahol az
összes szereplő színtelenné. – két csukott
ablaktábla közt sűrű hőség. mintha
anyagból. – és nincs hová a nap elől. mert
minden lélegzetvétel rekkenő nyári vasárnap,
amikor nem történik. olvad az aszfalt. és
pattogó buborékokból a méreg. – akkor
sejted már, hogy honnan sincs. egy csenevész
fa sem, amihez igazodni. – merre hát?
merre is a nap elől? mert lélegzetvétel
minden.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A leghosszabb út (, 2006)
Kiadó: Jelenkor Kiadó