A Bözsi

Az úgy vót, megesett a Bözsi.
Vagy esküvő lesz vagy temetís.
Az aptya má egy hete keresi
a vülegint, zsebiben ott a kís.

Jányfejje nem lehet gyerek,
az egisz falu megvetné üket.
Hun vóna az apai szeretet
s büszke parasztbecsület?

Zörög ám a kukoricatábla,
ott búvik a szegin János.
A papi ádást nem kívánnya,
ű nem szegűdne el a házhoz.

Örömanya fogja a fejit,
jaj, Istenem, mér engedted!
A jány morusolja a tengerit
a sarokban s köhint egyet.

Figyejjen mán idesanyám!
A jános, az csak az egyik vót,
a Pista is a kedvembe járt,
meg a Gíza, az a lúpokróc.

Óh, te förtelem virága,
mér kellet eccerre három!
A jános került csak napvilágra,
be kell érned véle jányom.

Lúszekér zörög az úton,
a bakon két komor férfi ül.
Gyerünk Pejkó, te perzekutor,
az idő most sokba kerül!

Fiam! Ma kéred meg a kezit,
vasárnap meg lesz a lagzi.
Tudtam én is az annya szerelmit,
de a gyereknek apát köll adni.

Így lesz, míg világ a világ,
a jánnya bíz' a sok a gond.
Most má te vigyázó reá,
jó visekedj, ne legyé bolond.

Hát így vót, megesett a Bözsi
és esküvő lett, nem temetís.
A  János fekete, a gyerek szöszi,
nem baj, zsebben maradt a kís.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.