Che Guevara tekintete

Távolba mereng
a beretsapkás alak
szobán falán az apró képen.
,,Ernesto, testvér,
neked volt igazad,
mikor Bolíviába mentél
agyonlövetni magad!
Rohadt ez a világ…
Anarchia meg nagy eszmék,
az kell ide,
másként nem lehet,
hiszen másként
értelme nincs!"
Mondhatok bármit,
ő csak szótlanul
rám tekint
és látja a holnapot,
mit talán ifjan
én még nem láthatok.
,,Őrült voltál és vagy,
őrült gyilkos,
megszállott forradalmár,
ki az ellen is lázadtál,
ami nem is létezik,
és mégis, lásd, tudd meg,
te vadbarom,
veled szolidarítok én,
a hülye címeres humanista…
Stukkert a kézbe,
golyót a mocskos
kapitalista pénzemberek
rohadt önző fejébe,
szóljon az internacionálé,
győzzön az ifjúság,
saját szarában és vérében
gázolva, ha az kell, szétlőtt mellkassal
és kiloccsant agyvelővel,
de előre,
nincs több korlát,
nincs több társadalom,
nincs több Európa,
nincs több piac,
nincs több kormány,
sem adó,
csak szabadság és egyenlőség mindörökre! ! ! ! !"
És mennék én
oly szívesen lázadni bármi ellen,
és lövetném le magam a mocskos zsarukkal
örömmel az elsők között,
ha nem volna senki,
akiért még élnem kell…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.