Nyolcvanöt éve már...

NYOLCVANÖT ÉVE MÁR…
Édesanyámnak

Gyönyörű szép arcocskádat hadd csókoljam Anyám,
Simogató halk szavakkal nézzél vissza reám.
Madárdalos udvarodban szép virágok nyílnak,
Csodálatos pompájukban Néked illatoznak.
Harmatcseppes reggeleken ajtódat Kitárod,
Napsugaras fénylő arccal a jöttömet Várod.

Nyolcvanöt év hosszú idő Isten Áldja Lépted,
Boldogságban teljen eztán a további Élted.

Homlokodba múló idő belevéste ráncát,
Nem akartál soha tenni szép orcádra álcát.
Tűző napon Görnyedeztél hosszú – hosszú évet,
Végezted a nehéz munkát - adtál békességet
Családodnak Tündéri szép Drága Édesanyám,
Melletted állt jóban - rosszban az én Édesapám.

Nyolcvanöt év hosszú idő Isten Áldja Lépted,
Boldogságban teljen eztán a további Élted.

Úgy Szeretlek - ahogy senki ezen a világon,
Méhecske is azt zümmögi illatos virágon
Te Vagy nékem a mindenség örök éltetője,
Maradjál is a számomra ilyen Mindörökre.
Mosolyodat álmomban is láthassam Szép Anyám,
Még sokáig boldog arccal Hívjál - Várjál reám.

Nyolcvanöt év hosszú idő Isten Áldja Lépted,
Boldogságban teljen eztán a további Élted.

Zirc, 2007. 05. 12
















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.