Fogj és formálj!

Fogd a tollam, vezesd a papíron, 2006 április 3.
húzd íveim, hajlítsd gondolatatim
sorról sorra
   -  minden titkok tudója, nagy Álmodó.

Szívemet is fogd, szakítsad, tépjed,
hogy ismét Hozzád térjek
  -  ki vársz rám a sarkon túl,
ha fordulok, még előtte,
kitártad karod.

Gyönyörű, hegedűm,
énekem – minden reggel éneklem
Tenyeredbe életem hogy helyezem.
Segíts járnom az ősi utakon,
és az igazság ösvényén.
Szerelmed csillaga virasszon felettem,
hajnal hűs szellője vezessen a téren,
sötét utcákon, konok falakon át.

Megakadtam.
Könnyben, s tűzben ég szemem:

Egyedül lépek Uram ütemes ritmusra
   - szinte futok át az életen,
a tereken, a metróaluljáron,
s a tömeg és a metró is fut velem.
   - segíts, hogy higgyem, fogod a kezem!

Karomba karoltál, kezed a vállamon,
átfogtad, átölelted derekam!

Bennem laksz, s életem a kerted
segíts, hogy higgyem – eljön a napsugár,
esőd követi, kezed meleg puhasággal, de
erővel gondozza,
s a szeptember gyümölccsel
telve köszönt ránk, és kacsint.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.