Kacsacsõrû-emlõs-várás Kenguru-szigeten


Bonyolult emberpár várja,
hogy fölbukjon valami bonyolult.
Történt köztük valami, de
bonyolult, bonyolult.
Ott állnak, és nézik a vizet.

A víz sötétvörös; fekete.
Az ártérnek sodrást okoz
megannyi uszadék torlasza.
Lassú áramlás medre beszűkül
a víz fölgyorsul
és bedőlt fa alá bukik! –
Számtalan ága közt utat talál,
ujjai közt szét-terül.

A kacsacsőrű emlős kis rákokat gyűjt
a kavicsos aljzaton. Elmerült
törzseket kerülget. Fölzavart
kavics a bundájába akad; ő lebeg az áramlásban,
hogy a víz kimossa.

A nő természetbarát.
A férfi a környezetre figyel.
„Az legyél, akinek akarlak, akkor
szeretni foglak.” „Az sem akarok lenni, aki
vagyok.” Ilyeneket mondanának,
mert épp nem szeretik egymást.
A vizet nézik.

A kacsacsőrű emlős behunyja szemét, fülét,
úgy halászik. Kis rákokat gyűjt
a kavicsos aljzaton. Áll az áramlásban,
kiöblíti csőrét, és a
fészkéhez úszik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Harcos Bálint Összes (Budapest, 2002)
Kiadó: Palatinus