Ne szólj szám

A postás már nem csenget.
Kiáltással veri fel az idilli csendet,
Belépni nincs mersze persze,
Öles betűkkel kifüggesztett tábla
Ajánlja figyelmébe:
VAN BIZTOSÍTÁSUNK KUTYAHARAPÁS ESETÉRE!

Mennyi esze van a kutyának.
A zöld démon láttán arcomra ül a búbánat,
Haragmirigyeim ontják nedvüket,
Látom a feladót, valami hivatalos testület
Küld számozott levelet.
Mit tettem már megint?- kanyarítom oda a nevemet.

Óvatosan bontom fel a kis szeretetcsomagot:
Kettőezerhét per tíz negyvenegy nyolcvannyolc,
A Felfüggesztésügyi Hivatal VÉGZÉSE.
Végigolvasom, előlről kezdem, nem értem mégse.
Lassan a frász tör ki.
Csak lenne valaki, aki számaim eltörli!

Ezen egy kicsit bosszankodom, végül
Ezt a bugyuta dalt dúdolom levezetésül:

Már megint egy ügyiratszám lettem,
Először, mikor megszülettem,
Még cseppet sem ért meglepetten,
Fogalmam nem volt, hová csöppentem.

Nevet kaptam apámtól, anyámtól,
Hozzá számot egy hivataltól,
Örökségem büszkén viseltem,
Mára csak egy adathalmaz lettem.

Kik ismernek, tudják, hogy ki vagyok,
De mindenféle hivatalok
Számára elintéznivaló,
Asztalon heverő aktacsomó.

Mi lesz majd velem azon a napon,
Ha tűz jár táncot minden lapon,
Adatbázisom fagyhalált lel?
Személyes életem kit érdekel?

Talán én hiába úgy éreztem,
Valójában nem is léteztem,
Életem minden mozzanata
Csak szélfútta nyom a sivatagban.

Homokszemként szikrázom a napban,
Ám nyugodtan taposnak rajtam.
Bosszút állni aképpen fogok,
Hogy hivatalnokoknak szemet szúrok.

Látásukon már úgysem ronthatok,
Számomra ők süketek és vakok,
Rólam tudomást is úgy szereznek,
Hogy órákig prüszkölve könnyeznek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.