Tavaszi délutánon
Ne akarok mást csak szeretni,
Semmi mást csak kicsit boldogabb lenni,
Nem fájdalomtól törten öngyilkosságon töprengni,
Nem akarok mást csak kicsit jobb, kicsit szebb és kicsit (talán) szent lenni.
Boldog az, kinek szívét a szerelemmérge mérgezi,
Én is akarom a szerelem mérgét érezni,
Nem gondolkodom, csak teszek,
Így születnek őrült ötletek;
Ma öngyilkos s önző leszek,
Hisz közöttetek úgy is (csak) elveszek,
S őszinte, szerelmes sohasem leszek.
Most már itt állok késsel,
Belül érzem kicsi szívem vérzel,
Tűzzel vassal égsz el.
Ordítok már:Öltem!Öltem!
A saját lelkem, testem vére folyt el.
Most már látom ott a földön azt a sivár, törött,vérző testet,
Körülötte sok bukott szentet,
Köztük egy megölt lelket,
Mintha siratnám magamat,
S hallom jajgató szavamat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
