Elõváltott Zodiákus jegyek




Véres veríték, izzad tenyér s a hold átsüt a messze elkent tónusok partján hullámzó nejlonzacskón
Akaratos emberek, épített falat rombolnak le ismét, hogy ismét felépítsék azt.
Riadt tekintetek lesik az utcán pulzáló lila fényt melyből vér csöppen az utcaszegélyre
Az árnyék bejárta sikátorok mélyét de nem találta meg gazdáját, hiába kereste.
A meg nem született csecsemő ordamálé hangon sikított anya ölében mert elapadt annak teje.
Lehulló falevelek alatt ott lapul a halál, de nem mert előbújni. Mert az élet odakint világot alkot.
Siettem érted piciny gyermekem nem tudom kimenjünk e édesapád sírjához?
De a válasz elmaradt, mert Petike tolókocsija kerekével volt elfoglalva, amit tavaly kapott.
Zengő füst öntötte el a pék műhelyét! –Tudjátok ott sütik a kenyeret!
Ő igen is nagy ember, mert jól cselekszik, és különben is friss kenyeret ad az embereknek.
De nem mindenki eszik friss kenyeret, mert keserűségbe harap sok éhező száj!
Mert ez itt nem a mennyország! Nem egy bolygó melyet a hívők neveztek ki a másvilágnak.
Hogy haláluk után nyugodtak legyenek, mert lesz hova menniük. Te itt vagy!
Ez itt a föld,! Tudod mellyen annyiszor átkelt a halál fekete csuklyás serege!
Tudod, ahol álmaid születtek, és ahol egy pillanat alatt lerombolta a csalódás.
Két lába a fölbe gyökerezik, az elkorhadt fa előtt, melyen lassan himbálózik a kötél,
A távolban mindenhol sivatag, port perget a szél, s síró farkasok mondanak búcsút, Himnuszt
Távozó! Ki Elhagyod e világot! Szólj már odafent, hogy népem szenved!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.