Történetünk Von Maribell Aounoett férjérõl, szól.


Sárga a tányérba tett, csicseriborsó liszt.
Csillaghullás, zápor, atomeső.
És Ti csak ballagtok, tovább, s tovább.
Nincs vége, a sorok végtelennek látszanak.
Szürkület, mely megfolytja a napot.
Aláhull a halál! Végtelen eső, a kopár síkságon.
Alul az alacsonyak, s felette a magasabbak.
Mind piros, vörös, eltorzult. Fekáliában dermedt.
Merev, mint a kő
  
Vannak csúnya nők, és vannak szép nők,
Vannak akiknek, a csúnya nők tetszenek,
És vannak, akiknek a szépek.
Akiknek a csúnya nők tetszenek,
Azok, a csúnya nőket tartják szépnek.
Akik a szép nőket szeretik, a csúnya nők nem jönnek be.
Most már végképp nem értem ezt az egész hat sort.
Vannak alacsony lányok, a magasok mögött,
Magas lányok kitűnve a sorból.
Asztalos barátommal vitatkoztam melyik a jobb.
A fogszabályzós lányok is, ide sorolandó halmaz egyikét képzik.
Vannak nyelvészek, és analfabéta csődtömegek, mint például én.
A 160 cm lány mindig felnéz rád, a magasabb lenéz.
A magas lánynak kilóg a lába a takaró alól, a kicsinek elég egy olcsóbb paplan is.
Az alacsony nő kevesebb befőttet vesz le a polcról,
Ám a magas nő, nem látja az alsóbb polcokat.
A magas nő rövid hajjal hátulról néha kissé kiakaszthat,
De ne hidd azt egy világért, sem hogy fiúval vagy.
Érezd aurája bársonyos kisugárzását. S remény acél.
Sajnálom!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.