Óra

Mostanában üldöz egy hang:
Egy parányi lélekharang
Kondulását hallom egyre.
Napról napra, percről percre
Belecsilingel fülembe.

***

Mi ez a makacs, furcsa nesz?
Falióra az ágy felett.
Körbejár két mutatója.
Egy kicsi, meg egy nagyocska
Egyre csak köreit rója.

***

Minduntalan azt ketyegi:
"A halál keze befedi
Szemed hamar. Az idő száll.
Tegnap tél volt. Ma ismét nyár.
Nincs kegyelem. Hideg sír vár."

***

Űz ez a szörnyű gondolat.
Nyugton még álmomban se hagy.
Régebben nem hittem volna;
Minden percbe belopódzva
Ürmöt lop az édes borba.

***

Ahogyan az évek telnek,
Egyre gyorsulnak a percek,
Lassan kopik a szív, tüdő.
Arcomra majd ránc-hálót sző -
Lelkemen nem fog az idő.

***

Annál keserűbb a tudat,
Hogy tönkremegy a foglalat,
Míg változatlan a lényeg,
És bennem friss lánggal égnek
Az örök vágyak, remények.

***

Korábban észre se vettem:
A halál liheg mögöttem.
Az élet összes öröme
Nem több, mint könnyű tollpihe.
Szétröppen, ezerfelé száll,
Ha majd lecsap rám a halál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.