Kecsegtetõ

Kecsegtető magamura:
mit kezdjek én, teveled?
Semmi hasznom nem származik
abból, hogy te, vagy nekem.

Indulásra készen állok,
nem kímélem magamat.
Vezess hát te gyötrő álom,
menjünk minél hamarabb.

Elhiheted, azt se bánom,
ha a múltam lemarad.
Izgatottan, alig várom,
mikor leszek már szabad.

Lesz merengés és lesz mámor,
lesz sok szabad gondolat.
Nem kell többé már vigyáznom,
ha az ihlet kopogtat.

Írhatok majd könyvet, verset.
Nem lesz aki gátoljon.
Más munkába csökönyösen,
állandóan bevonjon.

Nem lesz aki példálózzon:
Ez is, az is dolgozik.
Pénzt keres és hoz a házhoz,
családban gondolkozik.

Nem akarok zajos terhet,
családiállapotot,
fertelmes veszekedést, mi
ilyenkor lenni szokott.

Egyet akarok, csak egyet.
Amire van szükségem,
mindazokkal rendelkezzek:
Papír, toll és élmények.

A többit rám lehet bízni,
mert a munka dandárját
csak én tudom úgy megírni,
hogy aközben hadd lássák,

mennyi munka fekszik benne,
gátlás, önkorlátozás,
akarat gyenge fegyelme,
egy kis élni akarás,

küzdelem és ellenkezés,
megtorlás és gúnyolás,
falrengető kinevetés,
agyonra unt szapulás.

Mennyi átkot szór fejemre
amikor elmerengek.
Állítja, hogy vagyok minden,
csak akasztott ember nem.

Habzsolom a zaftos élményt.
Lehet, ez a vacsorám.
Lerágott csont, húsos fazék,
kell legyen hab a tortán.

Kecsegtető magamura,
mit kezdenék teveled?
Ez nem az a habostorta,
csak játszik a képzelet.

Kecsegtető magamura,
hogy-hogy mit kezdj énvelem?
Adj kezembe papírt, tollat
és én írok, ha lehet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.