Egy adag gyermek rendel



Megboldogult lánykoromban
egyszer sem tudott megijeszteni az élet.
Nagyokat kuncogtam a kocsmában
egy- egy átaludt vizsgán merengve,
és laza izmokkal, incselkedőn,
már- már nevetve vártam a kórházban az esemény utáni tablettámra .

Majd, ráérek még, ha 26 leszek!

A politikáról is csak annyit tudtam,
hogy nem érdekel, irányítson mást, akit akar!
Szolgálja ki őt a nyári villám!
Csak engem hagyjanak úgy élni, ahogy jólesik!
Ha eljön az ideje,

úgy 28 körül, akkor, esetleg megeshetek.

Öreges szégyennel bevallom, betöltöttem a kritikust.
Néha állok a tükör előtt, a párom szerint
tökéletes melleimet emelgetve,
azt mondogatva: 18, 28, 18, 28…
És még hol van a gyerek!
Tényleg! Hol van a gyerek?

18, 26, 28… Mintha lottóznék!

(Szerencsém van.
Mivel a politika köztudottan nem szólt bele a pedagógusok helyzetébe,)

találtam új állást.
Az első évben bedolgozom magam, a másodikban rutinra teszek szert,
a harmadikban finomítok majd a módszereimen.
Közben, hiszen optimista lennék, vagy mifene, továbbra is
játszani fogok a szerencsémmel.

1, 2, 3, 18, 26, 28

És persze nyerek!
Akkor majd semmitől sem félve a világon
új ruha, - cipőben betipegek az étterembe,
és széles mosollyal az arcomon
hangosan, hogy mindenki jól hallja
azt mondom majd:

Főúr! Egy adag gyerek rendel!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.