Bwana Kelele

"Bölcs eszme nélkül bármily erő ledől,
ám csöpp erőt is nagyra növeszt az ég"
(Horatius)

IN MEDIAS RES

Erdőt gazol aszály, űzött
vad az ember, nyugalma
nincsen, lelke holdbéli táj...

Siralom-házban
a tér-semmi közepén
az Idő mögött
Ős-sötét homályban
dünnyög magában az
Üldözött...

...aztán megnyílik az égbolt
a Fenséges magasság ráborul
Bwana Kelele
a vadászatnak vége
legyen a Csend az Úr

PROLÓGUS

Szólnia kellett, tán mindegy
volt, kinek
Az értelem látszólag könnyű
bölcsőjében ringatott szavak
játszva engedték, hogy
kiszakadjanak a hallgatás
keskeny félelmeinek résein...
..........................................

Szendereg a nyár
szokatlan aratásban
borzong szégyenünk
a szélben
Jerikó falai előtt Elizeus
vár, Illés mágikus
köntösével a kezében
kettőzött hite itt csodát tehet

E VÁROS JÓ LAKÓHELY LEHET

ha folyója mérgezett, vize
fogyaszthatatlan s a föld
gyümölcseit meg nem is
érleli, ereszd be őt, Jerikó
Sorsod megváltója ő lehet
Szoríts maréknyi helyet Neki...

Szökkenő, hulló szarvas-csillag
karcol lajtorját a kékfestő égre
Bölcs, igazhitű Elizeus áll
és vár Jerikó konok falainál
hogy bebocsátást nyerjen végre
............................................

A tér-semmi közepén
az Idő mögött
pézsma-feketében
az éjszaka könnye hull
Bwana Kelele
a Vadászatnak vége
Legyen a Csend az Úr







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.