Recept
Belebújni valakibe,
belefurakodni teljesen,
rágni, rágni, egyre csak rágni,
felfalni minden sejtjét,
csámcsogva kiszívni csontjaiból a velőt,
de úgy, hogy lélegezni se tudjon,
és az étvágytól, az izgalomtól, a jóllakottságtól mi magunk se tudjuk,
de ne hagyjuk abba,
nem szabad abbahagyni,
egyetlen szünet sem engedélyezett,
csak a habzsolás éhes disznóra emlékeztető zajai,
nem törődni a fájdalommal, amit neki okozunk,
nem hallani sikolyait, kiáltásait, üvöltéseit, hörgéseit,
ne érdekeljen semmi,
ez már úgysem ember, ez már csak egy roncs, hát minek szánjuk,
kitől szánjuk,
és amikor mindenét felfaltuk,
mikor már a porcogóit is elropogtattuk,
mikor már egyszerűen nincs mit enni rajta,
mikor már a csontjai is porrá válnak, és szétszállnak a semmibe,
akkor szélesre tárni az ablakot,
olyan furcsa szag lett, nehéz a levegő,
nagyot nyújtózkodni, jóllakottan ásítani közben,
néhány lépést tenni a szobában,
és mielőtt ledőlnénk az ágyra,
mielőtt elaludnánk,
olyan jót ettünk, igazán,
akkor azt mondani:
pedig szerettem.
Tényleg szerettem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Élet és Irodalom, 2001/6
