A ma politikusához

Mai kor embere, bújva szótárt, Netet,
Eszével felfogja, mit talál ott, tisztán,
De látja a valót, s csikorgatva nevet,
Mit kellene értsen a nagy politikán.

Létezik itt nálunk tanult főkből elit,
Roskadozik tőle a fennkölt parlament,
Hol a honszerelem kebleket nem hevít,
Hitele a Háznak lassacskán gallyra ment.

Miért kell e Házban neki úgy az a szék?
Mért mond honfi nagyot, hol pilla sem rebben?
Mert ott tátja száját a nagy húsosfazék,
Mert így ficánkolnak milliók a zsebben.

Hatalom- s kapzsi vágy, mi szívét kirágja,
Dicső elődinek, kik adtak nem vettek,
Kezében elhervadt becsület-virágja,
Csak szavak, csak szavak, hol maradtok tettek?

A két oldal egymást ugyancsak gyalázza,
Semmilyen dologban nem értenek egyet,
Közben a közjónak igen nagy a láza,
Tönkre mehet bele a haza, s e nemzet.

Mindkét fél hazudik, és a nép nevével
Ítélő szót harsog, dobál sarat s vádat,
És hamis szavakkal, ígérettel lép fel,
Őellenük minden jóérzésem lázad.

Dühödtől Honatya nem tartok, nem félek,
Abban bízom buzgón, működik e tétel,
És abban a hitben szakad meg az ének,
Ha most nincs is, lesz majd üdítő kivétel

(Tőlük előre is bocsánatot kérek!).






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.