Gondolatok négy sorban

Démoszthenész példája örök,
verseim dadognak, szavam igaz.
Vállalom mégis a szépséghibát,
az akarat győz, s a cél, hiszem ,hogy az.
                        
                        #

Közömbös nyűg a nem nekünk való,
ki sem próbálni, mégis visszaüt,
béna totolygással elvágtat a ló,
csak az elmulasztott marad mindenütt.

                        #

Kölcsönvett ruhában mindenki feszeng,
hol itt bő, hol ott szűk, de nem nekünk való,
mégis napra nap rákényszerűl az ember,
hogy legyen kenyér és kiútravaló.

                        #

Kihúzni a harag méregfogát,
vagy csörgőkígyó mérget fejteni
a bátor képes, szakszerű tudással,
az esztékával nem jó kezdeni.

                        #

Nyilván az unt ízű tegnapod csörög,
hát menj csörögj, vagy dobd el, ha unod,
hogy ki üzen? Na ki? Hát ne reménykedj,
lenyúlt klissékből bárgyú verssorok.

                       #

Kerülni kell, s én mégis beleestem,
veremtől óvott, aki fogva tart.
Legyen áldott, vagy átkozott a harc,
az ész vihogva átrepül felettem.

                       #

Unottan sétál a közérdekű közöny,
körötte pezseg a luxus revű,
ölnek, rabolnak, vágnak fültövön,
a hontalan élet párnája kő, s nincs betevő.

                       #

Leheletvékony  metszett pohár,
vöröslik benne áttűnő szivem,
nyújtom, de kéz nem nyúl érte már,
kiini nem...hát eltörni viszem!

                       #

naivitások legfelső fokán
állnak a jók, s a bolondok,
írigyelem, az egyenlő jogán,
a mélyszinten toporgok.

                      #

Aki megértett, annak köszönet,
aki reméli, még lehet barát.
Miért hajszolunk új bánatokat?
A régit nyessük vissza legalább...

                      #















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Indexre tett tévelygéseim (Budapest, 2007)
Kiadó: Accordia