Magunk közt

Magunk közt

A kezünkkel is csak magunkat takarjuk.
Úgysem látja senki, amikor sírunk.
Leütsz egy hangot a zongorán
s én nem hallom, csak a hangot.
A papok talán hisznek Istenben?
Mert mikor az erős jellemet hányom ki a
számból biztatásképp, legszívesebben
egy barlangba bújva dúdolnék.
De nem baj. Elhiszik. Elhiszed.
Gyűlölök gondolkodni. Lehangoló.
Sorba rakom be a filmeket…
…azt csak bambulni kell.
Tudod érdekesek az emberek.
Mindig példaképet keresnek, de
amikor vele vannak, csak a hibáikat látják.
S ahogy ketyeg az óra:
’ tik-tak-tik-tak ’
úgy eszedbe jut a Halál.
Legfőbb problémád, hogy
Szent Péter nem enged be egy üveg
pálinkával, akármilyen ragaszkodóan
kapaszkodsz is belé. Pedig az segít neked.
Az legalább pótolható. Meg maradandóbb.
Nem úgy, mint a barátok…
Egy telefonbeszélgetés is gyilkolni tud.
Bizony. Kegyetlen tud lenni.
A ’letesz’ gomb meg Áldás.
Aber es ist sehr praktisch: nem kell
a szemébe nézni az illetőnek.
Talán jobb is ez így.
A Szégyen is csak arcon utazik.
Hát, köszönöm, hogy meghallgattál. Telefonon még beszélünk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.