Sodrás
Sodrás
Csönd van.
És mindenki gyorsabb nálam.
Ahogy állok a hídon,
Mintha a folyó elsodorna magával.
Elsodorna…
Több éve, hogy
Metróval járok.
Csak egy apró fénysugarat
Pillantok meg.
S amikor nyúlok érte
„Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!”
A mintha a metró elsodorna magával.
Elsodorna…
Két hajó közt
Egy tutajon lebegek.
Már nyúlik értem a macska.
Egy billenés.
S a tutajom mintha elsodorna magával.
Elsodorna…
Napok. Hetek. Hónapok?
Mire észreveszem, hogy
Felkeltem, túlélem a napot,
S ott az ágy.
Mintha a sok nap elsodorna magával.
Elsodorna…
Még mindig csönd.
Univerzum.
Egy lélegzet s megindul a Föld.
Pörög. Pörög mindenki.
Mibe kapaszkodjam?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
