Dermesztõ ez a csend, ami a homlokomnak feszül

éjszakámra húzott nappal vagy,
dermedt a csönd.
most nem vagyunk jól,
volt jobb is, de majd elmúlik.

nem rakom rímbe a rímeket,
az órát is csak sunyítva figyelem.
hol vagy álom? hol a faszba késel?
az ajtóm előtt már várnak a rémek.

semmi és minden, minden és semmi
két szó, mely eggyé forrt össze
a semmi is minden, a minden is semmi
ha a tiéd a minden, az enyém a semmi.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.